Ti hogy mondtátok el otthon hogy biszexek vagytok?

Miért is kéne elmondani?...

Azt gondolom férfiak százezrei élhetnek úgy ma Magyarországon, hogy a családjuk, barátaik, ismerőseik nem tudnak arról hogy ők melegek vagy biszexek.

Minek kell elmondani? Komolyan nem értem.

22/f, biszex

Azért jó, ha tudják, mert senki sem szeret hazugságban élni szerintem. Az elég ciki, ha egy férfi csak dugni jár pasikkal és azért is bűntudata van, mert fél a megvetéstől. Ezt egy csomóan titokban csinálják és szégyellik, ami szerintem nem jó. Ki akar így élni?

Egyébként nekem rosszul fogadták. 19f

5:

A hazugság nem ugyanaz, mintha nem mondasz el valakinek valamit.

Ha valaki nem kérdezi meg tőled, hogy ma mit csináltál délután ("egy másik srác seggét kúrtam"), akkor azt nem elmondani pl miért hazugság?

Az is hazugság akkor, ha nem mondod el mindenkinek, hogy tegnap este recskáztál?

Hidd el ez a fajta "igazság" nagyon keveseket érdekel mindkét oldalon.

6-os, szóval, ha nem kérdezem meg a páromtól, hogy megcsal-e, akkor teljesen rendben van, ha nem mondja el?

Egyébként szerintem a családnak, esetleg közeli barátoknak érdemes elmondani, hogy ne érje őket váratlanul/ne kelljen titkolni, ha azonos neművel kezdesz kapcsolatot. Viszont másoknak nem muszáj, hiszen semmi közük hozzá. Mondjuk, ha rákérdeznek, akkor elmondom az igazat, nem csinálok belőle gondot, teljesen normális. 1-es voltam.

A családom lenne a legutolsó a Földön, akiknek elmondanám. Se a családomnak, sem pedig bármelyik ismerősömnek még csak sejtése sincs erről, ugyanis igyekszem titokban tartani. Mivel az engem körülvevő személyek (a családom főleg) rendkívül utálatos, aljas és előítéletes emberek, én pedig egyszer mondanék bármi ilyesmit, akkor életem végéig homokosnak lennék bélyegezve. Pedig a kettő nem ugyanaz!

Ráadásul ez a biszex hajlam nálam egy ösztönös beidegződés, amitől nem tudok szabadulni (mivel alapvetően undorodom a férfi nemtől). Viszont gyerekkor óta megvan. A legrosszabb, ha tudod hogy van ilyen hajlamod, viszont ugyanakkor utálod is mert nem tudod elfogadni magadnak, de nem tudsz szabadulni tőle és nem tudod senkivel sem megbeszélni.

De visszatérve a kérdésedre, ez a te saját magánügyed, amihez az égadta világon senkinek semmi köze. Ha mondjuk te is olyan problémákkal küzdesz mint én, akkor ha van olyan megértő személy akinek ezt bármilyen gond nélkül el tudnád mondani (legyen az szülő vagy közeli barát) akkor nem árt kibeszélni magadból. Ha mást nem is, legalább az ember lelkén könnyít valamelyest. Ugyanis nem jó az, ha a saját érzései emésztik föl az embert.

25/f