Transz lányként szerintetek, bunkóság így ismerkedni?

Röviden előzményként, én titkolom a transzságom, mivel teljesen átlagos nőként nézek ki és élek. Nem szeretek ezzel foglalkozni, illetve félek az emiatt történhető rossz dolgoktól, így inkább ugy döntöttem, annó 18 évesen, elköltözök otthonról és újj életet kezdek ezt a dolgot magamról titkolva.

De én is emberből vagyok, szeretnék egy párt magam mellé. Ismerkedés terén, szerencsére nincs gondom, mert a munkámból adódóan sok emberrel találkozom és beszélgetek egy nap és egy kedves, szép lány (nem egóság, tényleg nem kell panaszkodnom, jól nézek ki) könnyen megtetszik a férfiaknak és elkezdenek kezdeményezni. Az elején azt csináltam, egyből elmondtam Nekik, mi a helyzet velem... ezek után minden eggyes alkalommal offoltak.. esélyt se adva, hogy eggyeltalán megismerjenek. Így amíg ezt csináltam nem is lett kapcsolatom sose. Végül kerestem és összejöttem egy olyan sráccal, Aki kifejezetten az ilyen "nőkhöz" vonzódik.. mondanom sem kell eggyeltalán nem voltam boldog Vele, egyszerűen nem tetszett, hogy szereti a transz dolgot és nem egy egyszerű nőként tekint rám. Végül 2 évig eggyütt voltunk, de nekem nagyon pokol volt... majd ott hagytam. Utána volt még egy pasim, Akinek szintén bejött az ami vagyok, mert hogy milyen izgi stb., de váltig állitotta igazi nőként szeret.. szintén egy idő után jött az elötte lévőnél fent álló rossz érzés, így megint szakítás lett... és megfogadtam, többet nem kezdek ilyen férfival.

Újra elkezdtem pasizni, folyamatos visszautasításokat kapva. Majd kínomban elkezdtem azt, hogy nem mondtam el egyből, hanem csak 1-2 tali, randi után... Azért, hogy legalább adjanak nekem esélyt, megismerjenek, elérjem hogy érezzenek irántam valamit és így reménykedve ha megtudják, szeretni fognak már annyira, hogy ezen túltegyék magukat vagy legalább megfontolják, hogy ez Nekik belefére-e vagy sem. De ettől meg borzalmasan bunkónak érzem magam, hogy úgymond hazudok magamról...

Eddig 2 ilyen eseten vagyok túl, persze mind a ketten utána kedvesen, de offoltak. Amivel itt nem is volt gondom, mert legalább megkaptam az esélyt. A srácok is azt mondták, egyből nemet mondtak volna ha ezzel kezdem, így megértették, hogy nem mondtam el egyből.

Szerintetek ez így bunkóság?... Vagy folytassam? Vagy egyből öncsem le rájuk a hideg zuhanyt és várni a csodát?