Meleg fiúk, ti mit csinálnátok?

Elég hosszú lett, de légyszi olvassátok el!

18 éves vagyok, és már 2 éve együtt vagyok egy 24 éves sráccal. Amikor összejöttünk, minden tökéletes volt, teljesen el voltam varázsolódva, hát tipikusan az a reakció, amikor az ember szerelmes :)

De az a baj, hogy ez múlik el... Az elején még a szex is tökéletes volt, most olyan, mintha nem kapnék már meg mindent, nem is érzem, hogy olyan nagyon kötődnék hozzá lelkileg, meg egy csomószer nem is várom, hogy találkozzunk.

Viszont ami meg egyértelműen mellette szól, hogy nagyon édes fiú, hatalmas szíve van és nagyon hűséges, tehát az a magyon szeretnivaló, és tudom, hogy ilyet nehéz találni. Őszintén szólva egy éve majdnem szakítottam vele de végül úgy döntöttem hogy semmi kedvem másokat keresgélni, meg az az állapot, amikor naponta megállás nélkül a randis oldalakat bámulom, na az egy katasztrófa, tehát konkrétan csak a kényelem miatt maradtam vele. A másik meg az hogy minden téren más állásponton vagyunk, akármilyen döntéshelyzet van, mindig mást mondunk, tehát meg konkrétan semmiben nem egyezünk (persze sokan mondják, hogy az ellentétek vonzzák egymást, de engem speciel ez sokszor nagyon tud idegesíteni, ráadásul én mindig szentül meg vayok győződve arról, hogy nekem van igazam, amit nem egyszer bizonyítani is tudok).

Ezen kívül egyre többször álmodozok arról, hogy milyen jó lenne valaki mással... És az a baj hogy minden lelkiismeret-furdalás nélkül csinálnám is mással, míg ezt soha nem tenné meg velem, és ez sztem rohadt nagy szemétség részemről. (+ van egy srác Skype-on, akivel így nagyjából megbeszéltük, hogy összejöhetnénk, ha nem lenne most ő, de vele meg még ritkábban találkoznánk, meg neki még a szülei is elég nagy megszorítás, tehát ez tényleg csak zárójeles megjegyzés).

Szóval ti mit tennétek a helyemben? Mondták páran, hogy nem érdemes a bizonytalanságért lecserélni őt, viszont azt is mondták, hogy ha nincs már meg az az igazi szerelem, akkor ne vesztegessem az időmet, mert az élet rövid. Én meg amúgy úgy érzem hogy összetörném lelkileg meg mindenhogy, tehát nem nagyon lenne bátorságom megtenni. Tehát nem tudom, de kíváncsi lennék, ti mit tennétek?