Mit tegyek, ha duci lányként egyáltalán nem merek kapcsolatot létesíteni senkivel?

Tényleg senkivel. Biszexuális vagyok, volt már dolgom mindkét nemből való emberrel(semmi komoly, csak tapi-csók), de minél idősebb vagyok, annál több hibát fedezek fel magamon és annál jobban szégyellem a testemet. Még így is lenne néhány jelentkező, de még csak a gondolata annak,hogy bárki előtt is levetkőzzek, elviselhetetlen szégyennel tölt el. A szexet egyébként kívánom, minden nap kielégítem magam, de ez ennyiben marad. A legfurcsább, hogy már a puszta érintésektől is irtózom, már azt is nehezen viselem, ha anyukám megölel, mert az jut eszembe, hogy biztosan arra gondol, milyen undorító hozzám érni (tudom, hogy logikátlan, de olyankor ez szalad végig az agyamon). :( Egész kis korom óta pufi voltam, és óvodától kezdve középiskoláig végig csúfoltak. Ha kimegyek, úgy érzem, mintha mindenki rajtam röhögne meg undorogna...

Természetesen nagyon szeretnék lefogyni, mert ez sehogy sem állapot, de ez az én ördögi köröm. Folyamatosan történik valami negatív, ami emlékeztet a súlyomra( főleg a családom részéről sajnos), amitől enni kezdek. Evés után pedig újra még jobban gyűlölöm magam. Jó lenne találni valakit, aki elfogadna a mostani állapotomban is, és mellettem állna a súlyvesztéshez vezető úton, de még ilyet sem tudok találni. Mindenkit elmarok/elmartam magam mellől, gondolom sejtitek miért.

Tömören ez a problémám, annyit tennék hozzá, hogy ha valaki nem értené a kategóriát, akkor : egyrészt a maszturbálás és a szexhez való hozzáállásom miatt tettem ide, másrészt pedig a kapcsolat alatt legelső sorban párkapcsolatra gondoltam.