Férfitársaim! Támogatnátok olyan kvóta bevezetését a nemi egyenlőség jegyében, hogy ahány gazdag férfi eltart egy nőt, ugyanannyi gazdag nő is tartson el egy férfit?

Én sem vagyok a kvóták híve, éppen ezért próbáltam rávilágítani a dolog abszurditására azzal, hogy megfordítom a tükröt.

Meg némileg zavar, hogy miközben egyre inkább halad a világ a már-már radikális feminizmus (ami Svédországban is van) irányába, sose volt még ennyi aranyásó meg prostituált, mint most.

Amúgy sose volt gondom a nőszerzéssel, a megtartással volt mindig dilemmám. Vagy hazudtam az anyagi helyzetemről és olyankor egy darabig velem maradt, aztán általában én untam meg a hazugságokat, vagy bevallottam a frankót és olyankor pár szex után már kereste a következőt, mert neki stabilitás kell ő majd gyereket akar most ugyan még jó pár évig nem, de bennem nem lát perspektívát.

Akár őszinte, akár nem, ha én lennék a nők helyében és csak válogatnom kéne a jelentkezők közül, nálam is kevés esélye lenne annak, hogy pont egy nincstelennel kössem össze az életemet.

Nagy különbség van a jómódúságot vadászó nők között és azok között, akik a fiatalságukat és szépségüket nem egy olyan párkapcsolatra akarják áldozni, ahol 0-ról indul mind a két fél.

Próbálkoztam őszinte párkereséssel, a mai napig a fülembe cseng, amit mondott.

"Legalább lenne egy lakásod. Vagy nekem. Tökmindegy, valamelyikünknek lenne valamije. De két szegény összeköti az életét abból semmi jó nem lesz. 23 éves vagyok, élni szeretnék, utazni, tapasztalni, nem albérletet fizetni és túlórázni."

Te összemosod az őszinteséget a túltengő szociális érzékenységgel.