Miért dobban meg nagyon a szívem, amikor összefutok az egyik kolléganőmmel?

A munkahelyemen van egy nálam kb. 9-10 évvel idősebb nő (28 éves férfi vagyok), aki a felettesem. Nekem ő tetszik, helyes nőnek tartottam mindig is, de sose néztem rá "olyan" szemmel. Kedvesen köszön nekem úgy, hogy mindig kimondja a nevemet. Egyébként van, volt benne valami felsőbbrendűség érzés, ami miatt kicsit antipatikus volt kezdetben, a kedvessége ellenére. Szép szeme van és okos tekintete. Valahonnan ismerem korábbról, azelőttről, még mielőtt elhelyezkedtem volna a jelenlegi munkahelyemen. Van is tippem, hol láttam őt korábban. Onnan olyan ismerős talán. Ő is mintha gondolkozna azon, honnan vagyok neki ismerős, sokszor láttam rajta. Amúgy mindig mély szemkontaktus van köztünk a folyosón egymással szembe jövet.

Pár napja megint szembe jött velem a folyosón, és nagyon dögösen volt felöltözve, 3-szor vonzóbban nézett ki, mint általában. Csak néztem, hogy wow!! Aztán egyszerre értünk még aznap a konyhaajtóhoz, ott is hosszú szemkontaktus volt köztünk. Zavaromban félig elmosolyodtam, majd lesütöttem a szemem, és előre engedtem az ajtóban, de még simán befértem volna előtte, mert több lépésnyire volt. Szóval megtorpantam, akkor is nagyot dobbant a szívem. A konyhában zavarban voltam, és mintha ő is. Mintha lopva nézett volna engem. Biztos érezte, hogy tetszik nekem, és ő nem viszonozza, és ez neki kellemetlen. Ma is belenyilalt valami a szívembe, amikor mentem a nyomtatóhoz, és az egyik papíron az ő nevét olvastam. Kicsit megijedtem, hogy mindjárt ott lesz a nyomtatásáért, ezért elmentem onnan gyorsan.

Elég gyerekesen viselkedek körülötte, és ilyen szívdobbanásos érzésem nem volt már 23 éves korom óta. Azelőtt volt az, hogy akibe plátóian szerelmes voltam, attól megdobbant a szívem. Aki csak szimplán tetszett, attól nem.

Szerintem nem vagyok belé szerelmes, plátóian se. Köztünk nem lehet semmi, mert a felettesem. Csupán tetszik, mint nő. De akkor sem értem ezt a kamaszos "félelmet", amikor meglátom. Ha csak simán tetszik egy nő, nem leszek zavarban körülötte, nem dobban meg a szívem miatta, csak magamban konstatálom, hogy bejön. Nem hiszem, hogy érzelmeket táplálnék iránta. Vagy igen? Ha igen, miért? Nem is ismerem, összesen beszélgettünk 10 percet 2 év alatt, az is csak a munkával volt kapcsolatos.

Szeretném magam megérteni.