A férfiakat zavarja ha a nőnek inkább fiús a gondolkodása?

Valamiért mindig jobban megértettem magam a férfiakkal mint a nőkkel (sőt, a nők többségével kifejezetten nem tudok mélyreható barátságot kialakítani). Az hogy inkább fiús vagyok ezekben tudnám kifejteni:

- Nem kell sok az örömömhöz, kaja, szex stb.

- Nem vagyok féltékeny, ha megbízom a másikban miért ne hagynám hogy elmenjen a haverjaival bedobni egy sört?

- Nem vagyok folyton önbizalomhiányos, nem keresek magamon részeket amiket utálhatok

- Képes vagyok azt mondani amire gondolok nem rejtjelekben beszélni és elvárni hogy megértsenek, ha megkérdezik mi a baj, nem azt mondom SEMMI.

- Ha valakivel problémám van azt neki mondom, nem másoknak

- Ha valakit kedvelek azt kedvelem, ha nem kedvelem akkor nem kedvelem, nincs színjátszás

- Figyelmes hallgatóság vagyok, nem csak magammal vagyok elfoglalva, nem várom el hogy mindenki kinyalja a seggem

- Nincsenek komolyabb hangulatingadozásaim, van persze hogy rossz a kedvem de nem fogom a hormonokra és főleg nem hárítom másra.

- Független vagyok, szerintem egy nőnek is annyit kell keresnie, hogy önmagát el tudja tartani a férfi segítsége nélkül is.

Most kb. ezek jutottak az eszembe. Szerintem ezek kb. alapdolgok, mégis én érzem magam furcsának, mert a legtöbb lány oldaláról nem ezeket tapasztalom. Az a pár lánybarátom hasonló jellegű mint én azért jövünk ki jól. Nagyon sok fiú barátom van és sokszor tapasztaltam azt hogy ők is furcsállják hogy ilyen jól el lehet velem barmulni és inkább haverként tekintenek rám, mint nőként. Szerencsére most találtam olyat aki imád és a tenyerén hordoz. Na de ti hogy viszonyultok egy ilyen lányhoz? Ha nem lennének hiányoznának a jellegzetes női praktikák vagy köszönitek jól meglennétek nélküle?

20/L