Hogy tegyem magam túl rajta?

Így van, addig nem igazán fogod tudni elfelejteni. Ha nagyon szenvedsz, menj pszichológushoz, vagy terapistához, aki segíthet jobban megérteni ezt az egészet, és szembesíteni magaddal.

Próbálj saját lábra állni, a barátaiddal lenni, nyiss mások felé. Keress egy hobbit, célt, járj társaságba. Őt pedig kerüld el amennyire csak lehet.

Szia! Kicsit hasonló a helyzetem, 5 éve szerettem bele egy srácba, ez alatt hol megkeresett, hol hagyott...köztünk mondjuk semmi fizikai kontakt nem történt, de így is nehéz volt. Főleg, hogy egy lányt időközben el is jegyzett, már az összeköltözést fontolgatták. Mikor megtudtam, azt hittem belepusztulok. Most nemrég lett volna esélyem vele, teljesen komolyan gondolta, de sajnos miattam nem belőle semmi, mert nem tudtam benne megbízni. Utána én is láttam mással, akkor is padlóra kerültem...nekem is javasolták a pszichológust, mert a barátok egy idő után már nem tudtak mit mondani, hát ezt nem szívesen próbáltam volna ki.

A felejtésre azt tudom mondani, hogy akkor érdemes egy új pasival foglalkozni, ha mellette nem a régire gondolsz, különben az újjal soha nem fog működni ( tapasztalat ).

Én azt mondom magamnak, hogy ennek valamiért így kellett lennie, nem egymást kerestük, nem működhetett. Hidd el, egy idő után már képes leszel arra, hogy kvázi kívülállóként tekints vissza az egészre, és akkor tudsz rájönni, hogy nem érdemes bánkódni, ez így alakult.

Nagyon gyakran látom én is ezt a srácot, nem mondom, hogy néha nem tör rám, hogy hiányzik és nagyon szeretnék vele lenni, de aztán az előbbiekre gondolok, és az segít.

Bocsi a regényírásért, csak azt akartam kihozni az egészből, hogy nem szabad ennyi időt azzal tölteni, hogy egy emberre vársz...mert ő közben éli az életét, ha éppen eszébe jutsz, megkeres, és ezzel felbolygatja az életedet, tipikusan akkor, mikor amúgy minden okés lenne...aztán ha nem jön össze, akkor megint te fogod rosszul érezni magad. Plusz elpazarolsz egy csomó időt rá, miközben sok más pasi lehet próbálkozik nálad, csak nem adsz nekik esélyt, mert rá vársz :/

szerintem semmi gáz nincs a pszichológusban, én 4 évet veszítettem el egy szakítás után az életemből, megúszhattam volna sokkal kevesebbel is, ha valaki felhívja fontos dolgokra a figyelmem.

olyan dolgokra hívta fel a figyelmem, amiből sokkal korábban leeshetett volna, hogy nem voltam úgy fontos a másiknak, és az én rögeszmém is inkább köthető volt a visszautasítás el nem fogadásának, vagy annak, hogy féltem új kapcsolatba kezdeni, és inkább a régi sz#rhoz ragaszkodtam.

arra is felhívta a figyelmem, hogy az évek alatt, hogy rombolta az önbizalmam a másik és ültette belém a bűntudatot, hogy jobban kihasználhasson, és aminek a végére egy emberi roncs lettem.

persze, pszichológushoz nem csak azok mehetnek, akiknek komoly betegsége, vagy traumája van. lehet fokozatosan is megnyílni ,de ugye az a leghatékonyabb, leggyorsabb, ha nyíltan tudsz beszélni a problémáidról.

szerintem a legnagyobb buktatója inkább az, hogyha nem tudsz/akarsz őszinte lenni vele. sajnos erre is van példa. azt szokták mondani, hogy annyit kapsz vissza, amennyit beleteszel.

az ingyenesek sem feltétlenül rosszak (nekem az egyetemi iskola pszichológus sokat segített pl.), vannak alapítványiak, amik olcsóbbak. a komoly fizetősek pedig 7-15k között szoktak elkérni óránként, de a drágább nem feltétlenül jobb.