Egyre forróbb a viszonyom a tanárommal, de ez így nem oké. Mit csináljak?

Hosszú, bocsi, de jaj..

Hát, köztünk elég régóta tart ez a se veled, se nélküled "kapcsolat". Ugyan engem személy szerint nem tanít, csak az osztályom másik felét, de mindig tudtam, meg éreztette velem hogy szimpatikus vagyok neki, de igazán ott kezdődött, mikor tavaly, még nyár előtt rám írt Facebookon. Furcsa volt, eleve mert tanár, meg azért is hogy mit akar ez a szuper, 27 éves pasi (tényleg nagyon jól néz ki, aláírom:) ) egy kis diáklánytól, de betudtam annak hogy csak kedvesség. (minden diákkal jófej, szeretik is) Aztán ahogy telt az idő, és mindennapossá váltak a beszélgetéseink, kicsit elgondolkodtam, hogy mi is folyik itt. Elkezdtünk tegeződni, meg már eléggé átfordult a téma személyes dolgokba, sokat mesélt ő is, meg én is. Aztán jött a nyár, azthittem, viszont mi ugyanúgy kapcsolatban maradtunk, elég sokat találkoztunk (a nagy része véletlen volt, de nyár vége felé, amikor már egyre szorosabb lett a viszonyunk, szerveztünk közös programokat, strandoltunk, moziztunk, kirándultunk, stb.) Itt azért már tiszta sor volt, hogy köztünk nem barátság van. Ez így ment az első félévben is, jött az osztályommal kirándulni, sítáborba, ilyenkor rengeteg volt a félreérthető elszólás, összenézés, stb., persze a barátaim észre is vették, szóval úgy éreztem, kicsit vissza kéne venni. Összejöttem egy sráccal ezidő alatt, nem is beszélgettünk, kimerült a viszonyunk a köszönésben. Viszont a kapcsolatom meg egy nagy rakás xar volt, és ezt Ő anélkül észrevette, hogy bármit is beszélgettünk volna. Jött a szilveszter, teljesen véletlenül összefutottunk egy szórakozóhelyen, és ott történt meg először, hogy csókolóztunk. Utána megbeszéltük, hogy ez nem történt meg, és felejtsük el, de persze nem sikerült. Közben vége lett a kapcsolatomnak is, és Ő végig ott volt mellettem, segített úgymond "feldolgozni". Azóta pedig "újra a régi" a viszonyunk. Éjszakákat beszélgetünk át, sokat vagyunk együtt, előfordul hogy ilyenkor megcsókol, van hogy hagyom, van hogy nem, össze vagyok zavarodva... Nem tudok már úgy tekinteni rá, mint egy tanárra, és szerintem ez kölcsönös, próbáljuk ezt a "kapcsolatot" a suliban leplezni, de pl. a barátaim szerint üvölt rólunk, hogy meg vagyunk veszve egymásért... Szívem szerint egész nap vele lennék, ölelném, meg nemtudom, de persze ez kivitelezhetetlen, és fejben azért tudom, hogy nem normális amit csinálunk.

1,5 évem van még a suliban, ami rengeteg idő, nem szeretném hogy a hülyeségünk miatt bármelyikünk is bajba kerüljön, de nem tudok rá nem figyelni, úgy tenni, mintha közömbös lenne..

Mit tegyek, vagyis tegyünk? Hogy lehetne ezt normálisan kezelni? Meg egyáltalán, most mi van köztünk?

18L