A nők miért akarnak barátkozni a férfiakkal?

Én fiúk között nőttem fel, így ezerszer jobban kijövök velük, plusz utálok hajakról, sminkekről, divatról beszélni, gyűlőlöm a hisztit és elmondom amit gondolok. Férfiaknak el lehet mondani bármit, nem sértődnek meg.

A nőknek sosincs elég lelki szemetesládájuk. Ha elfogynak a barátnők, jönnek a barátférfiak. Kifulladásig.

nyugi, csak lekoptató szöveg:)

Néha jobb egy fiú barát mint egy lány. :)

Csatlakozom az előzőhöz. Kiskoromban mindig fiúkkal lógtam, aztán kamaszként a környezetem megkövetelte, hogy a lányok lányokkal csináljanak lányos dolgokat, és ne a srácokkal lógjanak. Most egyetemistaként alakult úgy, hogy egy fiútársaságba keveredtem, és sokkal jobban érzem magamat velük, mint a barátnőimmel. Nincs kötelező önsajnálat, hiszti, körömlakk és egyéb baromság. A fiúkkal lehet komoly dolgokról beszélni mindezt úgy, hogy közben állandóan megy a poénkodás. Egyszerűen a csajos esték után mindig leszívva érzem magamat, viszont egy sörözés után mindig majd kicsattanok. :D Továbbá, hogy csatlakozzak az előttem szólóhoz: az is nagyon felszabadító, hogy fiútársaságban nem kell óvatoskodni, nehogy megbántsuk valaki pici lelkivilágát, hanem simán lehet nyersnek lenni, persze mindezt úgy, hogy közben tiszteljük a másikat. :D

És hozzá tenném: semmi hátsó szándékunk nincs ilyenkor a fiúkkal. A fiu barat az számomra csak barát. Sosem kezdenék ki vele es nem is nyomulnek ra. :)

Egy rajongó férfirabszolgat sokkal jobban ki lehet használni ment egy önérzetes barátnőt.