Ha valakire még télikabátban is feláll a farkam, akkor én szerelmes vagyok belé?

Mert úgy érzem, hogy van egy valaki, aki mindig, bárhol, bármikor kell nekem. Egyszerűen vonz a mosolya, a közelsége, a bőre, az ölelése, illata, haja, szeme, hangja, kezei. Ha látom rajta, hogy szomorú, nyűgös, ideges, akkor csak rámosolygok, és úgy érzem az életkedvét megnöveltem 250%-al, és a szeme is máshogy ragyog, ha beszélek neki.

Nos ezzel az a probléma, hogy nem merem elmondani, mit érzek iránta, pedig már kérdezte is.. Szerintem ő se meri elmondani nekem, de már mondta is hogy fél szerelmes lenni meg ilyenek. Ezért se mondom el neki. Most van egy fiúja, de szerintem csak azért hogy engem felejtsen, pedig amúgy nem is jártunk.

Ez egy általános esemény ami velem van?