A sugardaddy kapcsolatokban általában mekkora összegű támogatásról beszélünk?

Én azt vallom, hogy egy nyugodt kényelmes élet ma egy tanuló lánynak, aki tényleg a tanulásával akar előrébb jutni, annak 100-200 között adok / hó, sokminden másban is segítek, ha kell. Ha autózik, tankolok neki, telszámlát befizetek stb stb.

Ellenőrizgetés semmi, de legyen annyira tisztességes, hogy nincs rajtam kívül még 5 pasi ugyanígy körülötte.

Ha ez így van, akkor semmi bajom a támogatásával és kellemes hangulatú időtöltést adhatunk egymásnak, bárhogy.

Nincs számonkérés, elszámoltatás, és 850 üzenet, hogy épp merre van és mit csinál.

Bizalom-bizalom-bizalom !!!

És ha mégis egy két farok megfordul a szájában máskor és nem tudom meg, akkor tökmindegy neeeem ? Magamat hergelni és agyonfilózni ezen nem fogom.

Nem szeretem a pénzért elvárásteljesítéseket, semmilyen formában. Élvezkedni, simogatóan együttlenni szeretek, szeretkezni, nem pedig pénzért sze..xelni.

Nálam nagyon nagy különbség van a kettő között.

Na igen. Aki szerelemből megy férjhez, az a szabadidejében mos, főz, takarít, aki meg érdekből, az szoláriumba, meg műkörmöshöz jár...

Mindazonáltal, ahogy azt a béka segge alá lepontozott 16-os válaszoló nagyon helyesen kifejtette, mindkét fél későbbi életét teszi tönkre egy ilyen kapcsolat. SEMMI kényelmes dolog sincs ugyanis az ember életében, amiért később ne kéne aránytalanul magas árat fizetnie. Márpedig ez kényelem a javából.

Miquel azért ez így ebben a formában nemigaz.

Okés, hogy az ember alapból egy Endy Vajna & Vajna Timi kombóra asszociál (akiktől én is hányok), ha meghallja, hogy sugardaddy, de a való életben azért ennél sokkal árnyaltabb is lehet a kép.

Addott pl. egy 40-es jóképű férfi, meg egy 20 év körüli szép fiatal lány. A lánnyal egykorú fiúk gyakorlatilag buliznak rogyásig, otthon laknak anyukánál, meg egyébként is buli az élet, nem sok elképzeléssel a jövőjükről (nyilván most kicsit azért általánosítok). A lány viszont már komolyabb gondolkodású és szeretne egy pasit maga mellé, aki felett nem kell anyáskodni, akire minden értelemben számíthat, akire felnézhet és akitől tanulhat, akinek már van egzisztenciája, aki hercegnőként kezeli ...na és ilyenkor van az, hogy a lány elkezd a nála egy kicsit idősebb korosztályban keresgélni. Egy jól kereső 40-es, aki már tudja, hogy mit akar az élettől, tisztában van a céljaival és már egzisztenciálisan is stabil lábakon áll, épp ideális lehet a lánynak. Végülis ez egy sugardaddy kapcsolat, de amellett lehet egy teljes értékű, szerelmen és tiszteleten alapuló kapcsolat is.

Én se értem ezt a sugardaddy műfajt. 44 éves vagyok, de kinézek vagy 32-35-nek. Nekem nem kellene egyetemista lány (egyetemi tanár vagyok ráadásul), de nem is fizetnék azért, hogy egy làny legyőzze az undorát hogy hozzám ér. Csak olyan lány kellene, akinek tetszem.

Amúgy valószínűleg az egyetemista lányok 95%-ának soha nem jut életében olyan pasi, mint én, fura lenne ha még fizetnék is azért, hogy olyan pasijuk legyen, amilyen amúgy nem lesz soha. :))

Először is elnézést kérek,mert előző válaszomban 14-es válaszoló hozzászólását akartam megemlíteni, nem a 16-osét.

Továbbmenve, szerintem viszont mindegy, mennyire árnyaljuk a képet, kedves 24-es, ez akkor is prostitúció. És nem értem, Vajna Tímea esete miért lenne undorítóbb, mint amikor én egyetemista koromban kosztért/kvártélyért tutujgattam idősödő hölgyek hervatag bájait. Lehet ezt szépen megfogalmazni, de amikor egy kapcsolat az ember gyomrát veszi igénybe a szíve helyett, az akkor is prostitúció.

Kilóra megvenni valakit, vagy kilóra eladni saját valónkat pusztán azért, mert féltjük magunkat a csalódástól, a párkapcsolat meggyalázása. Mert kényelmes. De pont azért, mert rendkívül kényelmes dolog, veszélyes is.

Ha valaki pénzért vesz diplomát, attól ne fogja tudni a szakmát. Ha nem tanuljuk a szerelmet, ha ne tapasztaljuk meg a szív buktatóit, sohasem tudunk tartós párkapcsolatot kialakítani. Én is azért menekültem az ilyen helyzetből, mert felismertem ennek veszélyét.

"Arra gondoljatok, hogy maximálisan tiszteli emberként,..."

Arany drága bogaram! Te tiszteled a pénzért megvett kiflit? Tudod, minek/kinek van az ember életében értéke? Amiért véres verítékkel megdolgozott. Akiért megküzdött, akiért álmatlan éjszakákon át epedezett, akiét megváltozott, akiért jobb emberré vált. Akivel közös célokat kitűzve, vállvetve megharcolja a hétköznapok csatáit. Na, azt a személyt lehet tisztelni, arra lehet társként, partnerként tekinteni. De akit kilóra megvettem, az ugyanolyan lecserélhető használati tárgy, mint egy automata mosógép. És tudja ezt a megvett személy is. Onnantól pedig kötve van a keze, nem adhatja önmagát, nem mutatkozhat teljes valójában, mert a hibáit el kell titkolnia, ha nem akar a süllyesztőbe kerülni. Színészkedve, játszmázva tengeti a napjait. Ennek köze nincs a boldog párkapcsolathoz. A szerelem hozhat boldogságot a szegénységbe, de a gazdagság a szerelembe soha.