Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Mit gondoltok arról, ha egyetemen bepróbálkozik egy férfi tanár a tanítványánál? Csak szerintem felháborító?
Velem konkrétan megtörtént ez az eset. Utolsónak mentem ki óráról, és ekkor a "kedves" oktató elhintett egy enyhén szólva is félreérthető megjegyzést. Azóta is, ha csak eszembe jut a dolog (már pedig gyakran beugrik), tiszta ideg vagyok, törni-zúzni tudnék, pláne mivel hirtelen zavaromban köpni-nyelni nem tudtam, ezért meglehetősen ostobán reagáltam le a helyzetet. Természetesen nem mentem bele semmibe, faképnél hagytam, de akkor is bosszant a dolog.
Nagykorúság ide vagy oda, etikailag igencsak megkérdőjelezhető a viselkedése, arról nem is beszélve, hogy ezek után mégis hogy vegyem őt komolyan, mint "szaktekintélyt", vagy éppen oktatót? Felháborít, hogy tanár létére ilyet meg mer engedni magának, a puszta feltételezés is sértő, hogy szerinte én ilyenbe belemennék. Ennyi erővel le is ku**ázhatott volna...
Nálam mindenesetre egy életre leírta magát az illető.
Hangsúlyozom, jó magam semmilyen jelét nem adtam még csak mezei szimpátiának sem iránta (ahogy ő sem utalt rá, hogy akárcsak kicsit is szimpatikus lennék számára, mint tanítvány), az óráján sem vagyok különösebben aktív vagy lelkes, továbbá többnyire teljesen átlagosan, amolyan szürke kisegér módjára öltözködöm.
A tanár-diák kapcsolatokat én valamennyi formájában elítélem, a magam részéről még csak meg sem fordult soha ilyesmi a fejemben. Egyedül akkor lenne a szituáció némiképp elfogadható, ha korban nagyjából egyeznénk, s meglenne a kölcsönös tisztelet és a szimpátia. Csak hát erről, mint említettem, szó sincs.
De így ebben a formájában, ez a tanár részéről nem volt más, mint merő pofátlanság, ergo engem, mint tanítványát emberileg abszolút semmibe vesz, s csupán egy darab húsként tekint rám.
Kérdés, hogy csak én reagálom túl, vagy ez tényleg minősíthetetlen viselkedés egy (egyetemi) tanár részéről?
válasza: válasza:
válasza:Igazából nem mondtam konkrétan nemet, csak hebegtem-habogtam egy sort, majd otthagytam, mondván, hogy mennem kell.
Ha nem tanár lett volna, vagy levegőnek nézem, vagy elküldöm a búsba nem éppen szép szavak kíséretében, de ugyebár az ember a tanárával szemben mégiscsak megválogatja a szavait.
Engem túlzás nélkül sokkolt a dolog. Utcai, munkahelyi (diákmeló) beszólogatást már tapasztaltam, de tanár részéről még sosem, pláne így, mindenféle előjel nélkül.
válasza:a véleményem nyomdafestéket nem tűri
előfordult nem adtam be a derekam így meg is buktatott az első két vizsgán a tanár
2.utan a dékánhoz mentem kérvényezni hogy más tanárnal akarok vizsgázni
3.-ra át mentem minden ajánlat és ellen szolgáltatás nélkül
válasza:Ennyi rinyát a semmire. Hidd el jó néhány lány szaktársad simán belemenne a vele való szexbe.
Jártam BTK-ra és most GTK-s vagyok és mindkét helyen van egy-egy tanár, aki kefélgeti a diáklányait már sok-sok éve. Évente párat. Vannak akik belemennek.
25/F
Még egy órám lenne vele, de erősen gondolkodom rajta, hogy nem megyek be. Kétlem, hogy leplezni tudnám bennem fortyogó dühöt és felháborodást... Furcsa, hogy mennyi negatív érzelemmel tölt el egy ilyen apró kis beszólás... Egyszerre érzek undort, dühöt, félelmet, kétségbeesést és csalódást. Utóbbit arra értem, hogy nem néztem volna ki ilyet egy máskülönben értelmesnek, jófejnek tűnő oktatóból...
A szüleimnek is beszéltem erről, szerintük egyértelműen felfújom a dolgot. Azt mondták, tegyek úgy, mintha mi sem történt volna, és ha nem próbálkozik be újra, akkor, idézem, ez csak egy "ártatlan kis próbálkozás" volt részéről.
6-osnak: Igen, lehetséges, hogy akadnának akik belemennének, az én értékrendem azonban más.
Persze, erre rá lehetne vágni, hogy "De hát ezt mégis honnan a fenéből tudhatná bárki is?", ami egyfelől jogos, másrészről viszont véleményem szerint a normális férfit, többek között éppen az különbözteti meg holmi bunkó ösztönlénytől, hogy képes értelmezni a nő jelzéseit (flört, illetve egyéb vonzalomra, szimpátiára utaló magatartásformák) és csak ezek függvényében közelít, s magát a közeledést is finoman, óvatosan teszi, nem pedig szemérmetlenül és pofátlanul belecsapva egyből a lecsóba. Tudjátok, a stílus maga az ember.
A kéretlen közeledést én személyes sértésnek és bunkóságnak titulálom.
válasza: válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!