Hogyan érjem el, hogy ne érezzem magam kiutasítva a meleg közösségből?

Úgy érzem, hogy semmi keresnivalóm sincs a meleg közösségben, 21 éves vagyok, évek óta próbálok párkapcsolatot, vagy legalább egy barátot találni vagy bármit de semmi sem jön össze.

Kitaszítva érzem magam, mintha levegő lennék és senki sem akarna tudomást venni rólam.

Soha nem ismertem másik meleget, fogalmam sincs hogyan működik a saját “fajtám”.

Igaz, félénk vagyok, de hogyan küzdjem le a gátaimat, ha rá is írok valakire és annyit ír vissza, hogy “bocsi, de nem”? Vagy ha tinderen 3 év után lesz egy párom, beszélgetek vele két órát teljesen normálisan és másnap letilt? Mit rontok el? Velem van a probléma? Miért nem kapok semmiről visszajelzést, hogy igen, ezen változtass, ez a kép rossz, így kell egy másik meleg sráccal beszélgetni stb. Csak hetero barátaim vannak és nem tudom senki véleményét kikérni a meleg társkeresési gondokról amíg nem ismerek legalább egy másik meleget... Annyit adott a melegközösség eddig hogy ok nélkül megfenyegettek hogy megkeresnek és megerőszakolnak mert “helyes” vagyok. Hiába próbálom a hibáimat javítani, fejleszteni magamon, nem tudok olyan képet átadni online magamról ami alapján bárki elkezdene beszélgetni velem. Elkezdtem edzeni, néha főzök magamra, gyakran kimozdulok, sok barátom van, egyetemen tanulok, nem nélkülözök anyagiakat, saját ház van a nevemen amit árulok, jogosítványom van, nem vagyok kövér, nem vagyok feminin és mégis értéktelen vagyok a meleg társadalomban. És a legrosszabb az, hogy ha a tükörbe is nézek, tetszem magamnak. Így mégkevésbé van bármi fogalmam arról, hogy hol van a hiba. Mit csináljak? Teljesen tehetetlennek érzem magam. Ezerszer jobb lenne heteronak lenni, mert csak mész az utcán és annyi lehetőség van mindenhol ismerkedésre, bárhol beszélhetsz nőkkel élőben, olyan könnyű dolguk van...

Túlzottan vágyok a soha meg nem kapott szeretetre, esélyekre, és egyre csak öregszem.

Hogy tudok kikerülni ebből a szituációból?

Ugye nem csak én vagyok egyedül így? Mert úgy érzem más melegek az én koromban már többszáz kalandon, kapcsolaton, barátságon vannak túl, tele ismeretségekkel, lehetőségekkel, és emiatt én képtelen vagyok betörni ebbe a körbe, mert már kezdő szerencsétlenekre rá sem akarnak nézni.