Mi az, ami visszatart titeket a coming out-tól? Milyen érzések kavarognak bennetek ezzel kapcsolatban?

Kínos beszélni ilyen személyes, intim dolgokról. Ahhoz bensőséges viszony kell. Én is csak közeli barátoknak mondtam el.

Családban meg persze ott van a kitagadás, páriaként kezelés veszélye, ami sajnos sokszor előfordul.

Erre szoktam azt mondani utolsó, hogy egy felnőtt embernek már nem a szüleinek és a családjának kell megfelelni. Ha még valaki közel 25-30-hoz a szüleinek akar bizonyítani, vagy a barátainak, ott azért vannak gondok a fejben(Erről a környezet is tehet nyilván. Azok szenvednek súlyos megfelelési kényszerben, akiket nem szerettek otthon kellő mértékben. Legalábbis nem mutatták ki úgy, ahogyan azt kell. Ha mindig csak elvárással van a szülő a gyerek felé, hogy pl jól teljesítsen iskolában, stb és nem kap másból pozitív visszacsatolást, akkor torzul a jelleme. Nem csak akkor értékes pl valaki, ha jól teljesít. K*rva sok szülő ezt elb*ssza a gyereke nevelésében. Szerintem undorító dolog, dehát a társadalom és az ember válogatja, hogy mit tekintenek normálisnak.). A szülő szerepe abban kimerül, hogy felneveli a gyereket és nincs tovább. Nekik kötelességük elengedni is őket. És nem úgy, hogy beleszólnak az életébe(tanácsadás az más, de az is csak akkor számít, ha gyerek kér tanácsot), hanem hagyják kibontakozni. Ez az egészséges. Ha ez nincs meg, akkor megintcsak torzul a jellem még felnőtt korban is.

Nyilván, aki nem bízik meg a családjában, annak érdemesebb akkor elmondani ilyet dolgokat, ha már stabil lábakon áll.

Nekem egyszerűen nem menne. Szüleim egy kicsit homofóbok, de nem tragikus eset, ismerősök hasonlóan, de nem tudnám elmondani. Még az sem megy, hogy a tükör előtt kimondjam.

Tudatban már szembesültem a leendő következményekkel, de tudom, ha elmondom, akkor azon már változtatni nem tudok és megpecsételem a sorsom. Azt is tudom, hogy előbb-utóbb ezen át kell esni, de addig halasztom, ameddig csak tudom.

Tessék segítséget kérni pl pszichológustól. Nem szégyen. Én is kértem. Rohadt torz az emberek gondolatvilága. Ebben a magyar társadalomban meg kifejezetten rossz. Toplistásak vagyunk sokmindenben Európában. Köztük alkoholizmus, mentális betegségek(depresszió,öngyilkosság), stb. Nyilván ki lehet találni, hogy miért van annyi alkesz ebben az országban. :D Mindenki olyanná válik, mint amilyen a környezete. Ha depis, irigykedő, gyűlölködő, panaszkodó, rinyáló emberek vesznek körbe(család, barátok, kollégák), akkor te magad is olyanná válsz. Ha boldog emberek vesznek körbe, akkor meg te is az leszel. Néha érdemes elmenni "boldogabb" országokba és több időt ott eltölteni. Eszébe nem fog jutni az embernek szomorkodni. Az emberek arcán nem a búvalb*szottságot fogod látni, hanem a vidámságot. Én pl már szándékosan szoktam tesztelni másokat. :D Pl boltban, vagy ügyintézésnél. Ahol néha nagyon mogorvák és látszik az arcukon a rossz kedv. Amint mosolygok rájuk sokáig, ők is azt teszik. :D Még a kedvük is jobb lesz. Én gyakran szoktam már ezt alkalmazni, mert látom, hogy beválik. Néha még abból is ki lehet hozni, aki reménytelennek tűnik. Nagyon sokat számít a környezeti hatás.

Egyébként megértelek, mert én is ilyen voltam. Bár a korodat nem tudom, de én szerencsére még időben elkezdtem az önelfogadást. Megpecsételed a sorsod? Nincs senkinek sorsa. A sorsodat te magad alakítod, nem pedig mások. A probléma, hogy negatívan jósolgatsz már most és tényként kezeled, ahelyett, hogy megtapasztalnád. Lehet, hogy pont nem úgy lenne, ahogyan te azt gondoltad. Nem vagy gondolat olvasó, ezt sose feledd. Ezzel egyébként csak saját magadat b*szogatod, ami csak árt a személyiségednek és a fejlődésének. Főleg ezzel a tükrös megjegyzéseddel. Azért ebből le lehet szűrni, hogy nem fogadod el magadat. Nincs elég önbizalmad, nem hiszel úgy magadban, ahogyan azt kéne. Segítséget kérni sosem szégyen és olyantól érdemes, aki hiteles. Tanácsot kérni, más véleményére adni is csak olyan embertől érdemes, aki hiteles. Aki valamihez nem ért és abban okoskodik, azt sose vedd készpénznek. Én már erre is átszoktam, hogy csak olyan emberek véleménye érdekel, akiket ismerek és mondjuk tudom, hogy az adott kritika mögött tényleg van valami. Mert mondjuk értenek is hozzá. Igazából csak a gondolkodásoddal van gond, semmi mással. A depresszió is valójában mi? Nem az adott eseménytől depressziós valaki, hanem ahogyan ő azt a fejében megéli. Tehát a gondolkodással van a probléma elsősorban mindig. A dolgokhoz való hozzáállás a gond. Mindenestre ne ostorozd magad, mert tényleg semmi értelme.

Mikor még nem fogadtam el magam engem az tartott vissza, hogy mit fognak szólni hozzá? Mekkora szégyen ez a családra? Stb.

Próbáltam megfelelni. És mit kaptam cserébe?

Depressziós és pánikbeteg lettem, az ember akárhogy próbál megfelelni másoknak, 100%-ban úgysem fog sikerülni, mert mindig találnak benned hibát.

És ez a törekvés, hogy tökéletes légy, rámegy az egész lelki világodra.

Pánikbeteg úgy lettem, hogy állandóan attól szorongtam, nehogy kiderüljön, vagy ne kérdezősködjenek: Mikor lesz már barátnőd? Mikor dugtál utoljára? Milyen jó segge van annak a csajnak, te is megdugnád? stb kérdések.

A pánikbetegségem addig fajult, hogy volt olyan időszakom, hogy 4 hónapig ki sem mertem mozdulni itthonról, még dolgozni sem.

Azok az emberek akiknek meg akartam felelni nem is kerestek, meg sem kérdezték, hogy miben segíthetek? Nem anyagiakra gondolok, hanem csak egy sima lelki támaszra.

Aztán úgy döntöttem ezeket az embereket én is magasról lesz-rom.

Mert mindig ott voltam amikor bele kellett pofázni az életembe, mondván, hogy jót akarnak, bezzeg amikor jót is tehettek volna akkor meg kerültek.

Közösségi oldalon is csak olyan emberek az ismerőseim akikkel beszélek is, nem csak ismerem őket. (Többiek minek? Azért hogy csak leskelődjenek, és csámcsogjanak rólam?)

"Az tart vissza, hogy senkinek semmi köze a szexuális életemhez, de még a párkapcsolataimhoz se, nem is fecsegem ki másoknak. Nem úgy mint az LMBTQISFUVKN+*:=&(# akárkik, akinek lételeme, hogy mindenki mindig tisztában legyen vele, ők épp kihez vonzódnak..."

Én erre azt válaszolom, a saját fb oldalamon azt osztok meg amit akarok, akinek nem tetszik, nem kötelező nézni.

A heterók is kiteszik a közös képeiket, a családi fotókat, ez nem magánügy? Vagy ők milyen különleges f-szból cseppentek ki, hogy őket ez megilleti?