Mit csinálnál, akkor ha tudod a családod egyik tagja sem fogad el soha azért mert meleg vagy?

Szerintem próbálj meg külön költözni. Ajánlom Budapestet itt azert, elég elfogadoak az emberek és tudsz önmagad lenni illetve olyan baratokat találni akik elfogadnak.

31F

Én a helyedben próbálnék elköltözni. Külön életet élni nélkülük. Persze ehhez munkahely kell, el tudd magad tartani. Nem írtad , dolgozol, vagy tanulsz-e.

Ezekre mennyire van lehetőséged?

Ne érezd magad értéktelennek, ugyanolyan ember vagy, mint mások. Meleg vagy, attól még nem dől össze a világ. Maximum egyenlőre még ne mond el senkinek sem. Addig is nem csesztetnek. Esetleg próbálj egy olyan barátot találni, akiben megbízol, és elfogadna melegként is barátnak. Valakivel tudsz beszélgetni a problémádról, az nagyon sokat tud segíteni.

Ha gondolod írj rám.

Szükséges leszakadni a családról mindenkinek. Így lehet egészségesen fejlődni szellemileg. Nem az a normális ám, hogy valaki még 25-30 évesen a szüleivel él. Jó kis gondolkodásbeli torzulások ezeknek a következményei. :D Szóval igen, én is azt javaslom, hogy pápá otthonról. Hidd el, hogy csak először nehéz, aztán megszokott lesz, meg még jobb is.

Nem kell ennyire drámaian felfogni a helyzetet egyébként. Nem tudhatod egyébként sem, hogy ténylegesen mit gondolnának, ha kiderülne. Én is ezt hittem a saját esetemben, aztán az ellenkezője történt(pozitív). Ne vegyél semmit készpénznek, amíg meg nem tapasztalod. Természetesen előrelátni oké, de jósolgatni előre nagy f*szság.

Mit csinálsz? Dolgozol? Tanulsz? Érd el, hogy független legyél, aztán viszlát. Egyébként tényleg nem kell ezt ennyire túlgondolni. Abban a korban vagy még, ahol hiper érzékenyek az emberek, de majd rájössz, hogy mennyire értelmetlen megfelelni másoknak. Nem vagy értéktelen, senki sem értéktelen. Ezt csak te manipulálod saját magadba. Azért, mert a közvetlen környezeted állít valamit(pl melegkről negatívan), az nem azt jelenti, hogy neked ezért rosszul kell érezned magadat. Ilyeneket kell kukázni a fenébe és teljesen mindegy, hogy barátról vagy családtagról beszélünk. Egyébként is, ha nem fogadnak el, akkor az az ő veszteségük. Egyébként meg azok nem szülők, akik a környezetüknek akarnak megfelelni felnőtt emberként és előrébb helyezik ezeket a dolgokat, mint az utódaik jövőjét és boldogságát. Ezeket nem kell szülőknek hívni, mert nem azok. El kell akkor azt fogadni, hogy nem hitelesek a szüleid/családod, ezért a véleményük semmit sem számít. Tények számítanak, nem vélemények. Szülőknek annyi a feladatuk egyébként is, hogy felnevelik a gyereküket és elengedik. Kihagsúlyoznám, hogy elengedik. Ez is nélkülözhetetlen ahhoz, hogy egészségesen fejlődjön a mentalitása egy embernek. Fogsz egy csomót tapasztalni és tanulsz majd a hibákból, pofonokból. Ezek is szükséges dolgok az élethez és a szellemi fejlődéshez. Mindenkinek az élete hullámvölgy és ténylegesen szükséges. A probléma, hogy alapvető tudáshiány van, mivel nem tanítanak meg semmit az iskolákban, ami ténylegesen kéne az élethez. Szó nem esik a mentális egészségről, a személyiség fejlődésről, stb. Pedig elég fontos lenne, mert mindenki ugyanazokon megy keresztül, így jó lenne, ha látnák azt is, hogy mi az egészséges és mi a káros, ami deformálja a jellemet.

Szerezz barátokat, dolgozz, legyen hobbid, stb. A lényeg, hogy boldog legyél, ahhoz pedig csak te kellesz. Senki más. Egyébként pszichológusok is nagyon szépen tudnak tanácsokat adni. Nem szégyen segítséget kérni, csak az legyen hiteles forrásból mindig.

A költözést nem úgy kell elképzelni, hogy azután még csak beszélni sem fogsz velük. Ha akarod és ők is akarják, tarthatod velük a kapcsolatot. Én akkor sem tartanálak rossz embernek, ha ezek után nem tartanád velük a kapcsolatot, bár nem tudhatom, hogy milyen rossz a helyzet nálatok.

Én is úgy gondoltam édesapámról, hogy rosszup fogja fogadni, sőt, a legrosszabb szcenáriót is elképzelhetőnek tartottam. Ehhez képest nem is fogadhatta volna jobban, mint ahogy tette. Meglehet, hogy megváltozna a családod véleménye, ha megtudnák, hogy te is meleg vagy. Sokakban a homofóbia csak megszokásból van meg. Azt sem tudják, hogy mit mondanak, vagy azzal mit tesznek, csak mondják, mert máshol is ez a megszokott gyakorlat.

Írtad, hogy eléggé magad alatt vagy. Értéktelen senkinek, koloncnak érzed magad mások nyakában. Ismerős érzés... Meglepődnél, hogy mennyit tud segíteni, ha kiöntöd magadból azt, ami bánt valakinek, aki meghallgat. Az volna a legjobb, ha egy jó barátoddal tudnád ezt megbeszélni, de ha gondolod én is szívesen meghallgatlak.

Hidd el, van lehetõséged új életre.

Az ember nem válogathatja meg a vérrokonait, de ha ezen a lottón nem nyersz, még nem a világ vége.

Praktikusan amit tudok ajánlani:

-kezdj el félretenni, és tanulj.

-legyen egy biztos nyelvtudásod, ha tudsz, menj el egyetemre, igyekezz a saját lábadra állni.

-építs magad köré egy elfogadó szociális mentõhálót, ami ha kell, megfog

-csak akkor coming outolj, ha már nem függessz semmilyen téren a szüleidtõl

-készíts magadnak egy albumot, gyerekkori és családi fotókkal, ami számodra fontos

-pakolj be magadnak egy menekülõ hátizsákot. Legyen benne: az összes fontos iratod fénymásolata, készpénz, telefonszámok listája (barátok, ismerõsök stb), egy váltás ruha, fogkefe, nedves törlõkendõ, gyógyszerek, hálózsák. Ha bárki bármit kérdez, te félsz az Ukrajnai háború miatt, és azért van.

Én is külföldön élek, a szüleimmel alig-alig van kapcsolatom.

Ennek ellenére boldog vagyok, vannak barátaim és a barátnõmmel az esküvõnket tervezzük.

32/N