Szeretethiányos melegek miért ijednek meg,ha szeretettel közelít valaki?

Nem akarnak csalódni

Majd eljon az a pont amikor már nem tudsz megbízni senkiben bárhogy is kozeledjen hozzás

*hozzád

Csak szépen lassan, óvatosan, fokozatosan. Lehet túl sok vagy nekik hirtelen egyszerre. Ami neked "szeretettel közeledést" jelent, az nekik jelentheti azt, hogy túl nyomulós vagy, nagyon rájuk telepedsz már az ismerkedés elején, elnyomod őket, elárasztod a túlzott "szereteteddel". Lassabban közelíts, ne nyomd el őket. Legyél nyitott, vidám, határozott, dinamikus, jó fej, de ne fojtsd meg őket. A hirtelen érkező "túl sok szeretet" se jó.

Én is ilyen vagyok. Sokszor csalódtam férfiakban az elmúlt években. Vagy szimplán lesz**tak, vagy extrém magasak az elvárások(legyél 172-174 centi között, 68-70 kg, ne légy fekete, ázsiai, ha ezt a zenei műfajt, zenészt szereted ne állj velem szóba, járj kondiba, főzzél, mossál, magyarul szobafiút keres), ghostolnak, esetleg lehurrognak mert egy két évvel idősebb srácnak azt mondtam hogy szia a jónapot helyett vagy mert visszautasítom, mert vagy 20-30 évvel idősebb nálam vagy mert nem vagyok vevő diszkrét kalandnak, vagy mert nem két percen belül válaszoltam, vagy mert valamiről más véleményem volt(annyi volt, hogy olyan forma 1-es szezont szerettem, amit ő nem), vagy mert a profilomban ki vokt írva, hogy max 32 évest keresnék. Akinél meg lenne esélyem, azok mind messze vannak, és sajna az egyetem miatt nem érek rá, max ha van egy kis időm, akkor egy közeli helyre megyek bulizni, sajna nem fér bele egy-két órás utazások oda-vissza. Egyetlen randim volt, de vele is a távval hamarabb végetért mint kellett volna. Volt majdnem egyszer egy fiúm, de szülinapom szőrénszárán eltünt és onnantól már nem válaszolt. Akikkel nem randiappon kommunikáltam, náluk nem volt esélyem, mert heterók voltak, az egyikért két évig szerelmes voltam egy haveromba(hasonló családi problémái voltak mint nekem), de összevesztünk csúnyán. Magánéletem többi részében is csak csalódást tapasztaltam, két toxikus társaságban voltam, kibeszélések, értelmetlen versengések, az egyikben meguntak, a másiknál meg semmibe vettek két év után, mert fiú vagyok. Családi probléma is volt, szerencsére a válás csak segített gyerekkoromban, így lébyegében az abuzív apámat elkerülhettem, amennyire csak tudtam és egy évben csak kétszer találkozok vele. Ettől függetlenül, sok álszent, lenéző, előítéletes alak van a családban. Szerencsére az igazi barátaim és haverjaim azért segítenek sokat. Szóval ja, nem éppen állok bizalmasan az emberekhez

Előző hozzászóló vagyok, ezt elfelejtettem írni: persze az én hibás az összes trauma, csak mert nem téged akarnak, és ha visszautasítanak, akkor meg azt javaslod neki hogy menjen alkamira és keressen dominánsat, mert az a divat. (Na meg kissé incel szaga van) Nem mindenkinek egyszerű a megnyílás, de nem jelenti azt hogy nem szeretne kapcsolatot.

Úgy erzem nem vagyok méltó a szeretetre, nem akarok csalódást okozni másoknak