Van itt olyan meleg, aki pont a párkapcsolatban bizonytalanodott el abban, hogy kell-e neki egyáltalán párkapcsolat?

"fontosabb a családja, mint a párja"

Ha párod van, akkor ő a családod.

Pont fordítva volt. A párkapcsolat mindkettőnket megerősített abban, hogy biztosan ezt akarjuk. Elköltözni a szülőktől, leválni róluk és összeköltözni végre kettesben, önálló életet kezdeni, úgy alakítani a helyzetet, az életünket, a jövőnket, ahogyan azt mi szeretnénk, ahogy nekünk jó.

Ha egy párkapcsolat elbizonytalanít, ha valamelyik fél nem képes kompromisszumokra és mindig csak rányomja az akaratát a másik félre, ha a család több figyelmet, szeretetet, törődést, gondoskodást kap, mint a párja, vagy ha valamelyik fél közben rájön, hogy nem ezt keresi, nem ezt akarja, nem ilyenre számított, neki nem ezt jelenti a párkapcsolat, akkor az mind-mind intő jel. Nem pazarolnék el rá túl sok évet.

Van egy mondás. Közhely, de a közhelyekben mindig van valami igazság. Így szól: "Nem az az igazi, akivel le tudnád élni az életedet, hanem az, aki nélkül nem." Na, ha az utóbbit érzed valakinél, akkor mondhatod el magadról, hogy "MEGÉRKEZTEM".

A 2-es válaszoló utolsó mondatára reagálnék.

Utolsó kapcsolatomban éreztem azt,hogy megérkeztem ahhoz,aki mindenben nekem a tökéletes volt.Aztán pár év és rájöttem,hogy ezt csak én gondoltam így..

És jó pár éve anélkul élek,akiről azt hittem nem tudok nélkule élni.Irtózatosan nehéz volt felállni és lelkileg rendbe jönni.Közel négy évbe telt.

Rendbejöttem,de nem hiszem,hogy még egyszer képes lennék ilyet érezni. Hacsak nem olyan jön majd, akit ha meglátok,elhomályosul minden és csak Ő lesz ott...

Nem csalt meg soha.Csak szakított,amit nem értek minden részletében tisztán.

De egyébként egy rendes,jó modorú srác volt,rosszat ha akarnék sem tudnék rá mondani !

#3