Elolvasnátok és véleményeznétek a versemet? Privátban küldeném csak el.

Atyaég, már nem is emlékeztem erre a kérdésre 😄 Igazából nem tudom, hogy mit szégyenlősködtem annyira, kiteszem ide az említett irományt. Bár mellékesen megjegyzem, hogy nem vagyok rá annyira büszke, mert szerintem versnek elég halovány lett. Inkább egy dalszöveg benyomását kelti, ami még nincs megzenésítve:

ÁLDOZAT

Mikor úgy alakul, hogy kapok némi teret,

hamar megtalál az áldozatszerep.

Az agyamban rögzült, ez sok-sok év munkája,

a külvilág valahogy folyton ezt tukmálja.

Ha az önképem épp a mocsokban térdepel,

senki más nem hiszi, hogy ez hitelt érdemel.

Estem már nagyokat, ezt sok szem máshogy látja,

én azt mondom kétségbe, ők azt mondják túlzásba.

Durva volt? Hát aztán? Közönnyel teszik,

közben az örömöm édes vérét veszik.

A számat nem nyitom, csak a sérelmem kelletem,

gyarló egy módszer, de több szempár kell nekem.

Ha nem csak vállat von valaki, mikor lát

az életkedvem sem bont rögvest vitorlát,

De ha egy hang sem támogat a bánatom terén,

a lélek azon nyomban, csak hálni jár belém.

Ha így fest a helyzet, a másikra ráhagyom,

ez a „büszkeség” nevű valami, hátranyom.

A nemtörődömség a szívemet harapja

és örökre odalesz az egóm egy darabja.

Nem igényelnek a napjaim több ilyet,

rejtély, hogy mit tartogatnak a többiek.

A változás nem biztos, csak próbálni merek

ha úgy alakul, hogy kapok némi teret.

Nagyon köszönöm 😊

Deee amikor megsebeznek valakit, akkor nem ezt a kifejezést szokták használni, hogy "a vérét veszik"?? Vért enni az inkább csak a vámpírok reszortja 😀😛