Aki volt még rajtam kívül kb. 13 éves korában a 90-es évek elején a Fonyódligeti Táborban más is érezte ott úgy gyerekként azt a 10 napot a móka és az élmények, a fürdés mellett, ellenére mintha egy kissé dutyiba ülne?

Nem volt olyan érzésetek mikor kinéztetek a kerítésen és láttátok, hogy mennek az autók, biciklisek szabadon ti, meg táborlakok gyakorlatilag be vagyunk zárva a kapukban őrség van, ha a szüleink meglátogattak akkor sem lehetett még velük sem a tábor területét elhagyni a városba egy fagyira vagy üdítőre. A szüleink látogatása is inkább egy beszélőre hasonlított. Hogyan éltétek meg ezt élményként, hogyan gondoltok rá vissza így a távolból már.