Kreatív emberek segítségét kérném! Hogyan fejezzem be a színdarabom?

Ha eléggé kidolgozottak a karakterek, akkor adja magát az egész. Ha nem, akkor csupán erőltetett és művészietlen lesz.

(De persze lehetne játszani azzal a kérdéssel, hogy ki a nagyobb rabló: akinek fegyvere van, vagy a kaszinó maga.)

Egyébként nem úgy tűnik, mintha nem befejezni szeretnéd, hanem egyáltalán megírni a darabot, mivel "nem valami sok", ami megvan belőle...

Kölcsönözz Hitchcocktól egy nagy csavart a végére: a kaszinó tulajdonosa és néhány bizalmas embere már tudja, hogy jön a rivális banda, ám ez csak a végén derül ki. A mú kétharmadában szépen eljátsszák a félelmüket, ugyanis kamera rögzíti az eseményeket. S mikor a rivális bandavezér megölné a kaszinó főnökét, a főnök önvédelemből lepuffantja a gazfickót, ám korábban is meg szerette volna gyilkolni (így nincsenek jogi következményei az esetnek).

És jöhetne egy második csavar: a kaszinótulaj barátnője, aki eddig csak színlelte hű szerelmét a férfinak, ledöfi őt, majd...

a) kiderül, hogy leszbikus és lelép az egyik krupiénővel

b) a bandavezér csak eljátszotta a halálát, ugyanis művér folyt a testéből és golyóálló mellényt viselt, és miután a femme fatale-típusú asszony lelőtte a tulajdonost, felkel és megcsókolja a nőt, azonban néhány perc múlva lelövi a csábos hölgyeményt, akit csak felhasznált.

Attól függ, hogy mivé akarod írni.

- Pl. ha a bandavezért utcagyereknek tünteted fel, aki árvaházban nőtt fel, akkor kiderülhet, hogy a kaszinó tulaja az apja.

- Vagy csinálhatsz belőle egy szerelmi-üzletet, hogy egy nő a tulaja a kaszinónak, és az ő kegyeiért (és persze a kaszinóért) harcol a bandavezér, és a kaszinó igazgatója.

- Komédiát is kihozhatsz belőle, hogy odatéved egy szerencsétlen flótás, aki az ügyetlenkedéseivel véletlenül lefegyverez minden bűnözőt.

- Vagy egyszerűen túszul ejtik a kaszinót, és jön a hős nyomozóbrigád a kivételes képességű kutyával, és megmentik a helyzetet.

- Esetleg a bandavezér is lehet egy kisebbségi komplexusos emberke, aki azért megy neki a kaszinónak, hogy végre tiszteljék, féljenek tőle, és ne nézzék le, és egy pszicológus menti meg a helyzetet, aki valahogy bejut, és lebeszéli a bűncselekményről.

- Kiderülhet, hogy a kaszinó tulaja és a bandavezér szövetkeztek, és meg akarnak lépni a pénzzel, és az egész esetet rákenni valami balfékre, akiről azt hiszik, hogy tök hülye, de kiderül, hogy a rendőrség beépített embere.

Szerintem ütősebb lenne, ha nem a beszéd után, a játék közben toppannának be a rablók, hanem mondjuk a karakteres igazgató úr éppen mondja a beszédet, minden teljesen csendes minden, csak a falat rengető milliárdos tulajdonos hangja visszhangzik a mikrofonba és egy váratlan és teljesen oda nem illő pillanatban a hallgatóságból egy lassú, de ütemes taps szegné meg a csendet. Erre persze mindenki felfigyel.

A tömegben egy alak (a bandavezér) megfontolt és tiszteletparancsoló léptekkel közelít a pulpitus felé közben egyre gúnyosabban gyorsítva a tapsolásán.

Ez a nézők szemszögéből meglepetés lenne, valamint kíváncsivá tenné őket, hogy ki az a tapsoló alak, hiszen a gazdag játékos tömeg az utolsó pillanatig eltakarja őt és csak egy mozgó alakot látnak kiszűrődni az emberek között.

Az igazgató persze meglepődik. Nem számít rá, hogy valaki megzavarja a beszédében, főleg nem így. Értetlenül áll a dolog előtt és persze rögtön a biztonsági személyzetre pillant akik szintén tanácstalanul értekeznek (a füleseken keresztül).

A bandavezér karakteressége lényében el kell, hogy nyomja az igazgató egyéniségét. Ahogy a bandavezér megszólal onnantól kezdve az igazgató méltósága és befolyása egyre lejjebb kell, hogy csússzon. Ezért lesz katarzisztikus a amikor ismét visszanyeri méltóságát. A kérdés, hogy mindezt milyen áron teszi.

A rabló célja, nem egyszerűen a kaszinó kifosztása vagy az igazgató megölése. Ő ennél nemesebb célt tűzött ki maga számára. Úgy gondolja, hogy ő a 21. század Robin Hood-ja és meg kell szabadítania a világot a pénzéhes, arisztokratikus réteget "tápláló" bűnös intézményektől a kaszinóktól.

Ekkor jön egy odacsapós monológ a rablótól. Amely során felfedi "bűntársait is".

A néző ebben a pillanatban őrlődik. Nem tudja, hogy ki mellé álljon, a drasztikus módszerekhez nyúló, de végső soron nemes célú banditákhoz vagy a pénzsóvár, de jelen pillanatban megtört és megszégyenített igazgatóhoz aki egyébként lehet, hogy jó ember.

A játékosok sakkban vannak tartva. A teljes uralom a bandavezér kezében van aki ettől egyre inkább kezd begolyózni és hatalomittasan átesik a ló túloldalára. Azt hiszi neki mindent szabad. Ezt persze nem nézik jó szemmel a saját társai sem.

Egy-két ember meg is hallhat (pl. a vezér barátnője is, akit saját kezüleg ől meg, de véletlenül).

Itt következik az igazgató monológja arról, hogy megpróbálja felnyitni a vezér szemét, hogy a céljai beteljesítésének nem ez a helyes célja.

Ebben a pillanatban a szerepek megcserélődnek a néző szemszögéből. Aki eddig erős volt az lelkiekben gyenge lesz, aki gyenge volt (az igazgató) az nemes és erős.

Íme a katarzis!

És ez után egy hatalmas csavar ami felborít mindent.

Az igazgató gyengéd hangon kérlelve kiveszi a megtört bűnöző kezéből a pisztolyt, hogy ne tehessen kárt magába.

Majd mintha biztos távolságra akarná vinni azt feláll (a földön ülő, barátnőjét sirató vezér mellől) és néhány lépést tesz távolodva tőle, majd hírtelen gyilkos pillantás kíséretében megfordul és a pisztolyt a vezérre szegezi.

Itt jöhet némi párbeszéd kettejük között ami megmutatja a totális ellentétekez a jó és a rossz között de igazából nem tudva melyik kire vonatkozik, majd az igazgató meghúzza a ravaszt.

A fegyver viszont üres.

A vezér kitépi a pisztolyt barátnője halott újjai közül és az igazgatóra szegezi. Gyászos monológ a megbánásról (mindkét szereplő szemszögéből) majd a vezér a fegyvert a saját halántékához emeli és végez magával.

Habár a végén az halt meg aki végső soron gonosznak mutatkozott de jó volt és az maradt életben aki bensőleg gonosz volt de jónak mutatta magát mégis az szenved jobban aki megérdemli. Az aki életben maradt és szembe kell néznie saját sötét lelkével.

Ez egy kis jelenet lenne arról, hogy a jó és a rossz között hajszálnyi a különbség, de mégis mindig tökéletesen elkülöníthető...a baj csak az, hogy lehet, hogy épp rossz szemszögből.

Nos? Hogy tetszik?

Egyébként ennek van valami előzménye? Tehát a szereplőket már ismerhetjük ez előtt a jelenet előtt is vagy ez egy kezdő jelenet (esetleg egyetlen jelenet) ahol bemutatásra kerülnek a szereplők?

Azért ez nem mindegy...

Egyébként a musical-től nem kell beszarni. Lényegében minden színdarab leírható musical formában és ugyanez érvényes visszafele is. Amiben kólünbözik az az, hogy a műnek idomulnia kell a zene stílisztikájához és persze fordítva is.

Lenne néhány ötletem a színdaraboddal kapcsolatban, de addig nem akarom leírni, amíg nem tudom, hogy pontosan ez milyen része egy nagy egésznek vagy egyszerűen csak egy jelenetet kell e csinálnod, mert előbbi esetben maximum egy oda nem illő mozzanatot tudnék belegondolni a darabba, utóbbi pedig rengeteg szabadságot hagy, amivel tényleg lehet játszani, mert ezer képpen meg lehet írni rá egy történést.

Szóval, várom a válaszod.

Ahha...csak azért kérdeztem, mert ha a rablókat nem mutatnád be az előzményekben akkor ez a jelent lehetőséget adna arra, hogy a megnyitón megy a játék nagyban, mindenki énekel, hogy mennyire boldog, hogy nyer, hogy nem létezik olyan, hogy veszít valaki még akkor sem, hogy ha mégis, persze ez cinikusan megfogalmazna és lenne egy állandó refrén ami mondjuk a szerencséről vagy a hatalom érzéséről szól. Ezt a refrént viszont egyszer megtöri a bandavezér és átfogalmazza úgy, hogy negatív értelmet kapjon a játékosok szemszögéből.

Ekkor mutatkoznának be a "rosszfiúk" és éneklik a saját verziójukat a "kaszinó életről".

A kaszinó tulaja persze egyből elkezdene védekezni mindezt énekelve. Ehhez tök jó lenne egy erős hangú nagydarab ember aki leüvölti a fejét a többi embernek, de mégis érezni, hogy megtörhető.

Lehet játszani azzal, hogy musical. A gonosz bandavezér egy kis pattógó sokat képzelő ember magas, szinte rikácsoló hanggal. (így kell megírni a zenéket) a tulajdonos meg nagydarab mélyhangú ember aki lassan énekel de súlyosan odamondó, tapasztalt svindlis.

Most konkrétan a Jézus Krisztus szupersztár Jézusnak meg kell halnia című szám jutott eszembe.

( http://www.youtube.com/watch?v=sObwlKoNL5o)

Anas (a kis kopasz ürge) mint bandavezér és Caiphas (a nagy darab fekete ember) mint tulajdonos. :D

Ha musical akkor érdemes bele vinni egy kis női hangot, női szállat is ami kihallik a hűvös férfi hangtömegből.

Szerintem lehetne az a sztori, hogy a tulajdonos összejött egy nővel, aki ugyan szegény (esetleg uccalányként vagy valami lenézett szakmájú nőként tengette életét) és azzal akarja elnyerni a szívét a nagy és gazdag igazgató, hogy érezteti vele, hogy mindent megkaphat mellette.

Ez persze tetszik is a nőnek meg kellemetlenül is érzi magát de azért belemegy a dologba és mint arisztokrata hölgy mutatkozik a bemutató napján az igazgató mellett.

Egyre inkább kezd számára idegenné válni a környezet, de úgy érzi, hogy a beteg édesanyjáért meg kell tennie, hogy egy olyan hapsival jön össze akit igazából nem szeret de rengeteg pénze van.

Ezt mindaddig úgy gondolja amíg a bandavezér nem ülteti el a bogarat a fülébe végleg, hogy ez az élet egy hamis élet és nem ezt kell tennie, mert mindig van egy másik lehetőség.

Tehát a jelenet úgy épülne fel, hogy mindenki játszik.

Ének a pénzről, nyereményről, gazdagságról, hatalomról.

A bandavezér megváltoztatja a dal szövegét, más értelmet adva neki. (teljes ellentét)

Jön a tulajdonos, oldalán a nővel, akit mint tárgyat kezel. A tulajdonos kikelve magából énekel a saját igazáról és próbálja meggyőzni a játékosokat, hogy az a jó ha játszanak a kaszinóban és hatalomittasak lesznek.

Folyamatos énekpárbaj kettejük között mialatt fokozatosan belép a többi szereplő is a dalba. Egy részről a bandavezér társai másrészről a pénzéhes arisztokratikus játékosok és kialakul a két banda között egy énekpárbaj enyhe tetlegességekkel.

Kezd elfajulni a vita és már-már úgy tűnik, hogy a tulajdonos oldalára billen a mérleg, amikor a nagy énekhangzavart megtöri egy halk de mindent átható női énekhang. A szegény esetlen lányé, aki végső soron a saját sorsát énekli el, de mindeközben kettős értelemmel igazat ad a bandavezérnek.

A tulajdonos megtörik. Próbál lekezelően bánni a nővel, hogy ezzel mutassa magát nagynak a vendégei előtt, de ezzel inkább mindenkit maga ellen uszít és végül nem marad más választása, minthogy megszégyenülve lelépjen a színről.

A nő, a bandavezért majd a nő, a bandavezér és a játékosok valamint a bandavezér társai együtt énekelnek pozitív hangulatban. A nő megoldást talál a gondjára (anyja betegsége) mert mostmár a pénz helyett segítő társak állnak mögötte.

..hmmm... asszem ennyire gondoltam, így hírtelen de ha eszembe jut valami változtatás akkor még leírom.

Hogy tetszik amúgy?

Patesz