Mi a különbség a thriller és a horror között?

jajj, de hát a thriller sem történhet meg mindig...

pl.:

Hatodik érzék. Vagy ilyesmi...

Na, ez egy tök jó kérdés!

A tudatlanok azt szokták mondani, hogy a thriller az feszültség, a horror meg darabolás, de ez baromság! A jó horror éppúgy ügyesen kelt feszültséget, mint a jó thriller, és nincs benne belezés. Másik tévhite a tudatlanoknak, hogy a horror alantas műfaj. Ez is baromság! Kubrick Ragyogása például egy gyönyörű szép (horror)film. Nincs benne alantasság, zsenialitás viszont annál több.

De a kérdésre visszatérve... Talán úgy tudnám megfogalmazni legjobban, hogy a thrillerben a főszereplő borzongató helyzetekbe kerül, míg a horrorban maga a borzongás a főszereplő.

(De lehet, hogy ez is baromság.)

Az utolsó mondta a legjobban. :D

Egy filmkritikustól idézek, de csak röviden, mert ezt a kérdést nagyon sokáig lehetne boncolgatni.

"A thrillert általában a bűnügyi műfajcsoportba szokás sorolni, és egy nagyon markáns hatásmechanizmus alapján definiálják. Maga Alfred Hitchcock, a műfaj nagy művelője is azt mondta, hogy thriller az, ami kellemes borzongást, feszültséget kelt a nézőben, míg ezzel szemben a horror a kellemetlen borzalom. Vagyis a thriller hatásmechanizmusa az úgynevezett suspenese-en alapul, mely egyszerűen a vágás révén, illetve az információk visszatartásával, a nézőpontok szűkítésével generál feszültséget a nézőben. Igaz, ez a hatáselem megjelenik a burleszkekben is (emlékezzünk Harold Lloyd, Buster Keaton vagy Chaplin hajmeresztő mutatványaira), de egyértelműen a thriller védjegyévé vált az idők során (Martin Rubin is kitér egyébként a suspense és a burleszk kapcsolatára Thrillers c. könyvében).

Ezen kívül a thrillernek persze vannak visszatérő tematikai elemei is. A bajba jutott nő („damsel in distress”) vagy a menekülő ember („running man”) jellemző karakterei a thrillernek. A hős általában passzív a filmek elején, és valamilyen láthatatlan, sokszor politikai erő veszélyezteti. Vagyis a thriller másik fő eleme a veszély, az állandó veszélyben lét. Legyen bár szó az Észak-északnyugatról (1959) vagy a Harrison Ford-féle A szökevényről, a thrillerben a hőst folyamatosan sakkban tartja vagy a halál, vagy az elfogás veszélye. Mert – s itt jön a kapcsolata a bűnügyi filmekkel – a hős gyakran keveredik bűnbe vagy esetleg a nyomozás révén maga is (potenciális) áldozattá válik. Ezért is rokonítható a film noirral a thriller, mert nagyon hasonló szituációkban láthatjuk mindkét filmtípus főhősét. A különbség persze az, hogy a konvencionális thrillerekben a hős idővel aktivizálódik. Persze, ha kéz-a-kézben jár a két műfaj, akkor a hős pont ellenkező utat jár be: aktív hősből passzív áldozattá válik, és a veszély elhatalmasodik vagy a bűnügy megoldatlan marad: az Éjszakai lépések (1975) vagy az Elemi ösztön (1992) is ide sorolhatók."