Nagyon unalmas az életem. Mivel tudnám színesebbé tenni?

érdekes dolog ez... itt vagyunk egy csomó mindennel körülvéve a világban, és ezek mindegyikével állandó kapcsolatban állunk. Amikor észre sem vesszük, akkor is hat ránk környezetünk minden egyes eleme. Színek, hangok, mozdulatok, érintések, szavak és jelentések. Természetes úton elkerülhetetlen, hogy úgy megszakadjon a kapcsolatunkat a dolgokkal, hogy nem akarjuk őket még jobban megismerni.

Mert én ezt tartom unalomnak. Biztosan van valami, ami érdekel, foglalkoztat. Kár hogy legtöbben úgy járnak iskolába és sportolni, hogy nem érdekli őket. És ez nem az ő hibájuk: hiszen azt se tudjuk mi a *zar az a matek meg költészet amikor ledugják a torkunkon. Jó vívó abból lesz aki tudja miért vív. Kész elvárásként kapjuk az iskolákat, sportokat, művészeteket miközben önmagunk oktatását, őszinte érdeklődésünket ellehetetlenítik. Vissza kell találnunk ahhoz, ami minket érdekel a világban, amivel szoros kapcsolatban állunk.

"When a man is warmed by the several modes which I have described, what does he want next? Surely not more warmth of the same kind, as more and richer food, larger and more splendid houses, finer and more abundant clothing, more numerous, incessant, and hotter fires, and the like. When he has obtained those things which are necessary to life, there is another alternative than to obtain the superfluities; and that is, to adventure on life now, his vacation from humbler toil having commenced. The soil, it appears, is suited to the seed, for it has sent its radicle downward, and it may now send its shoot upward also with confidence." (H.D. Thoreau - Walden)

Lefordítom, de például tök jó dolog lehetne pl. megtanulni angolul ha még nem tudsz :).

"Amikor az ember megszerezte magának azt a melegséget, amiket fent felsoroltam [röviden az alapvető szükségletekről beszélt, úgymint étel, hajlék, ruházat és "tartalék"], mit akarhat még? Biztosan nem még több meleget - még több ennivalót, még nagyobb és gazdagabb házakat, még szélesebb ruhaválasztékot, még lángolóbb, égetőbb, megállíthatatlanabb tüzet és hasonlókat. Amikor már mindene biztosítva van az életben maradáshoz, más út is nyílik előtte, mint a fölösleges felhalmozás; egy életnyi kaland útján indulhat el egyszerűbb küzdelmein való felülkerekedésével. A talaj, mint látjuk, alkalmas a mag számára, hogy legyökerezhessen, és eztán felfelé is biztonsággal növeszthesse hajtásait."

Ha valaki nem motivált arra, hogy kiteljesítse világát, vagy nagyon bölcs és nem vágyik már több ismeretre (de akkor nem unatkozik, sőt inkább mindig tudja mit csináljon, de én ebben alapból nem hiszek), vagy pedig valamilyen tökéletesen természetellenes állapotba csöppent, aminek pedig oka van. És feltehetőleg külső.

Tehát először azt kell szerintem kiderítened, hogy miért unatkozol. Ha pótcselekvéseket találsz ki vagy új szokásokba menekülsz, avval jóeséllyel csak még jobban eltávolodsz eredeti, természetes önmagadtól. Tehát lehet hogy jobb onnan megközelíteni a dolgot, hogy mi zavar, hol akadt meg a lelkesedésed, mi miatt nem lelkesít semmi, mi volt az utolsó dolog, ami lelkesített, illetve megtalálni azt, ami valahol egy kicsit is lelkesít, ami megmozdít benned valamit. Erős sejtésem van, hogy a kettő nem lehet túl messze egymástól.

Összesűríte egy kérdésbe: miért unatkozol? :)

Na ilyen béna ezoterikus dumát se nyomtam még soha......

hm. hát azt hiszem te egy magasabb szintet lőttél be mint amire ilyen könnyen lehetne okoskodni ahogy én próbálkoztam :). Amit te mondasz az szép, és klassz hogy nem nyomnak el azok a dolgok amik valamilyen szinten mindenki életében jelentkeznek előzményként. Én sem értek egyet ezzel a lekezelő-leegyszerűsítő "tini" jelenéggel. Az egész az egyedi történetek, az elnyomások és a szellemi szabadság küzdelme, ami vég nélkül jelen van. Idővel vagy szerencsésen (?) "szabad" marad az ember (ha van ilyen, az szintén nem túl jó), vagy szerencsés ügyességgel sikerül ellenállnia, illetve megtanul valahogyan védekezni (ami sokszor azt jelenti, hogy "felnőttkorunkra" olyan szokásokat veszünk fel, illetve szellemiséget sajátítunk el, mint a cinizmus, a pozitivizmus, vallások vagy egyéb [azt hiszem minden esetben] filozófiai tartalmú "hozzáállás") vagy rossz esetben a támadás, az erőszak, a nihilizmus, vagy a "depresszió" (ez alatt az elnyomásnak való engedést értem, az előbbi lehetőségben ez inkább egy kis melankólia szintjén, rapszodikusan jelenik meg) irányába húzódik vissza az ember szelleme.

Na mielőtt megint belemegyek a saját kis (védekező) "filozófiámba", gyorsan kilyukadok oda hogy hát az unalom az egy fogós kérdés. Nagy filozófiai irodalom is foglalkozik a dologgal viszont sajnos nem tudok ajánlani mert sajnos nem filozófia szakra járok :). Illetve ezt az oldalát még nem közelítettem meg. Én inkább egy "pozitivista" utat választottam, azokra a pillanataira az életemnek, amikor a szellememre vagyok utalva és nem sodornak az (egyébként szintén más emberek által kitalált) események ("unatkozom"). De közben igyekszem átfogó képet alkotni minden lehetséges útról és tartalomról. Érdekes, de én mondjuk nem igazán szoktam unatkozni. Vagy csak nem úgy hívom, mert pl. az sem a legizgalmasabb tevékenység hogy mások gondolatfoszlányait hajkurászom az interneten és új kapcsolódási pontokat keresek. Végső soron szerintem az "unalom" egy rendkívül izgalmas dolog/állapot. Ilyenkor nézek szembe magammal, ilyenkor értékelem át a tapasztalataimat, ilyenkor fűzöm össze a szétesett darabokat - és máris valamilyen aktivitás van az "unalom"ban. Nem tudom, mikor akad meg az ember, és fogalmazódik meg bennünk az, hogy: "unatkozunk". Talán valamire várunk, és ahhoz a gondolatszálhoz ragaszkodunk, amit a várt dolog megérkezéséhez kapcsolódik, és az lendítené tovább.

Mi pontosan az érdeklődési köröd? milyen sport, milyen könyvek &c. Akkor talán könnyebben tudok javasolni "átlendítőket" :)