Mi kell egy jó ijesztö horrorsztori megírásához, mire figyeljek, hogy tényleg jó legyen?

Mint minden történetben, a legfontosabb szerintem a helyesírás. A horror esetében főleg, mert rettenetesen ki tud zökkenteni a sodrásból egy rosszul alkalmazott igekötő vagy értelmetlen mondat. :) Tehát elsősorban a leírt szöveg legyen minőségi.

Másodszor, a tartalom, nyilván. Minél részletesebb, minél nyomasztóbb annál jobb. Nem szabad félni leírni minden apró mozzanatot szinte már groteszkbe hajló részletességgel.

Hirtelen ennyi, de kérdezz még ha gondolod, szívesen felelek :)

/JJ

Szerintem fontos, hogy ne a vérben, belsőségekben tocsogó sztorikra menj rá. ezek mára már szinte mindennapiak, ha nem vagy profi, inkább tűnnek nevetségesnek. Sokkal félelmetesebb egy ismeretlen lény, aminek csak a jelenlétét érzed a szobádban, és a körvonalait látni is véled egy sötét sarokban éjszaka. Sokáig figyeled, mintha ős is figyelne téged azokkal a sötét szemeivel. Elhessegetsz magadtól minden rossz gondolatot, és fejedre húzva a takarót megpróbálsz elaludni. A paplan homályában sem érzed magad biztonságban, pedig érzed a szövet érintését az arcodon. Belemeredsz a sötétségbe, megpróbálsz átlátni a takarón, de nem látsz semmit, csak a rémisztő feketeséget. A hallásod kiélesedik, szeretnél hallani valamilyen zajt, hogy kizzökkentsen ebből a rémálomból. Akár a bútorok pattogását, akár egy egér kaparászását a falból. De nincs semmi, csak a nyomasztó csen. Lerántod arcodról a takarót. Legszívesebben ordítanál, de nem jön ki hang a torkodon. Ugyanolyan sötétség van, mint a paplan alatt, azonban mintha egy árny körvonala rajzolódna ki az arcod előtt. Mintha éreznéd a közelségét, a lélegzetvételét. Magad elé tartanád a kezed, hogy meggyőződj róla, nincs ott semmi, de nem tudod. Tested nem engedelmeskedik. Mintha valami hozzáérne a hajadhoz. A kezed hirtelen ötlettől vezérelve odakap, majd finoman megpróbál hozzáérni ahhoz a ponthoz. Megrémülve tapasztalod, teljesen ugyanaz az érzés. Legszívesebben felkapcsolnád a lámpát, de ahhoz keresztül kellene menni a sötétségen. Minden porcikádat megfeszítve vársz a megfelelő pillanatra, mintha tudnád, melyik lenne az. Koppanást érzel az arcodon, majd a hajadon. Valami hozzádért. Felpattansz az ágyból, és egyetlen ugrással a kapcsolónál termesz. Bár teljesen sötét van, pontosan ismered a szobád minden zugát, behunyt szemmel is megtalálnád. Most azonban idegesen simogatja kezed a hideg falat, közben hátrafelé tekingetsz, felkészülve a támadásra. Végre, éles kattanás, az izzó pislákolva kigyúl. A szoba fényárban úszik. Nincs itt semmi. A párnád környékéről egy jólmegtermett molylepke imbolyog a fény irányába. A szomszéd szobából apád dühös hangját hallod: Mi a frászt csinálsz te éjjeli kettőkor?

Végre, ennek a napnak is vége. Fáradtan zuhansz bele a kanapéba, amit ágyadnak tekintesz. Bármennyire is próbálsz, nem tudsz ébren maradni, egykettőre elnyom az álom. Az vonatállomáson vagy, körülötted emberek, mindenki siet valahová. Hangosbemondó közli érthetetlenül vonatod vágányszámát, és indulási idejét, nem értesz belőle semmit, mintha nem is magyarul beszélne. Kétségbeesetten keresel valakit magad körül, akit megkérdezhetnél, de senki sincs már a teremben. A falon tábla hírdeti az induló vonatok adatait. Túl magasan van, és túl aprók a betűk, nem tudod elolvasni. Nem szabad elkésned. Valaki a nevedet kiáltja, hátrafordulsz. Egy ismeretlen férfi rohan feléd, és int, hogy kövesd. Bódultan tántorogsz utána. Még épp időben sikerül elérni az induló vonatot. A szomszéd vágányról visítás hallatszik. Valaki a vonatok közé ugorhatott. Újdonsült barátod vizet iszik, majd előveszi sötétbarna bőröndjét, és megkér, vedd elp te is a sajátodat. Értetlenül nézel magad elé. Milyen bőrönd? Majd beugrik: az állomáson hagytad. Társad eltorzult arccal, őrjöngve ront feléd, szájából rád csurgatja a nyálával kevert vizet. Próbálsz védekezni, elkapod a vállait, és nyomod magadtól elfelé. Szitkozódása értelmetlen hörgéssé alakul. Mintha minden erőd elhagyott volna, nem bírsz védekezni. A földre esel, ő rádzuhan. Talán látja, hogy nem boldogul veled, hirtelen ötlettől vezérelve beleharap a csuklódba. A fájdalom átjárja a tested, felordítasz. A kanapén vagy, mellkasodon egy ismeretlen férfi fekszik, fogaival a csuklódat harapva. Tekintete homályos, kihúnyt belőle az értelem fénye. Arca hihetetlen módon szétroncsolódott, csoda hogy még él. Látván, hogy nem tudsz szót érteni vele, hirtelen ötlettől vezérelve ujjaddal a szemébe böksz. Hideg nyálka folyik végig az ujjadon. Elborzadsz a látványtól, de megőrzöd hidegvéred. Egy erős mozdulattal a földre rántod az ismeretlent, aki most alattad fekszik. A fejét úgy beverte az éjeliszekrényed sarkába, hogy még egy ökör is megérezné. Pillanatnyi bódultság után a férfi, mint ha mi sem történt volna, megpróbálja megharapni a kezedet. Megfogod a két fülét, majd ütlegelni kezded a fejét a szekrényke sarkába. Érzed, ahogy a csont enged, bőr szakad. addig folytatod az ütlegelést, amíg támadód fejének hátsó része szotyóssá nem változik. Szörnyülködve bár, de megpróbálsz talpra állni. Valami furcsa érzés kerített hatalmába. Mintha részeg lennél, az érzékeid eltompultak. Tántorogva botorkálsz szobád ajtajához. Az ajtó beszakítva hever a földön. Segítségért kiáltasz, azonban nem felel senki. Hogy került ide ez az őrült, és mit akart tőled. Önvédelem volt. Megölted. A folyosóra kilépve vér borít mindent. A bejárati ajtó tárva-nyitva. Előtte egy fiatal nő hever, koponyájából piszkavas áll ki. Báli ruhája vértől ragad, sártól mocskos. Hogy került ide. Ki ölte meg. A lakótársad!. Csakis ő tehette, a beteg állat. Nem hívhatod, a rendőrséget, hiszen te is gyilkos vagy. A szobájához érve gyomorforgató látvány fogad. A földön fekszik, kezében szeneslapátot szorongat. Belei térdén nyugodnak. Arcának egyik fele egyszerűen eltűnt. Mintha leharapták volna. Csak a fehér csont látszik. Furcsán bizseregni kezd a kezed, ahol az az őrült megharapott. A seb csúnyán elszíneződött. Orvoshoz kell menned. Kitántorogsz a folyosóra, majd az udvarra. Az utca kihalt, csak autószirénák szólnak a háttérben, meg valami értelmetlen, állati motyogás, hörgés. Kisétálsz a nyitott kapun, térdreesel. Fáradtnak érzed magad, nagyon fáradtnak. A bizsergés átterjedt az egész testedre. Ledőlsz a frissen nyírott fűre. Jót fog tenni egy kis pihenés. Behunyod a szemed és átadod magad az bizsergésnek. Szép lassan teljesen megszűnik a világ körülötted. Nem érzel semmit.

Saját ötlet, készség az íráshoz. Gyakorlás, sok olvasás, csiszolni a stílust, helyesírást figyelni.

Ha magadtól nem megy, más műfajt favorizálj.

Szerintem hatásosabb, ha a fő karakter magában van, mert:

1) így sokkal jobban tud koncenrtálni saját maga túlélésére

2) azokat a dolgokat, amik amúgy elkerülnék a figyelmét, talán jobb el is hagyni. Nem muszáj mindent tudnia. sőt, az olvasónak sem kell mindent tudnia. Így legalább a saját fantáziájára is hagyatkozni kell. Nem kell mindent a szájjába rágni

3) a horrornál általánosságban nem szabad azt csinálni, amit nem szabad. De ha mégis azt csinálja, és simán túléli, akkor az nem horror, hanem akció.

4) kerüld a véres, belsőséges, fröcsögős jeleneteket, mert ezek inkább az amerikai filmes horror kategóriába tartoznak.

5) próbálj meg valami egyedivel előrukkolni. Tudom, hogy nehéz, de a lerágott csontú sztorikból már annyi van, hogy senkit nem érdekelne egy újabb