Kinek mi a legjobb, legemlékezetesebb storya az életben?

2 éve történt: a frissen elkészült autóval mentünk egyik barátommal este fele, azzal a célszóval, hogy ki kell próbálni az autót éles bevetés előtt. Ő vezetett én ültem a jobb oldalon. Egy komolyabb bal kanyarban úgy előzött egy motoros hogy éppen átlógott a mi sávunkba, azért haverom kicsit félrerántotta a kormányt, de utána meg már nem tudta összeszedni az autót. Kb. 170-el csúsztunk ki lapjával az útról egy szántóföldre, ahol megakadt a két jobb oldali kerék a talajban, így átbillent az autó, majd pörögtünk az autó hosszirányú tengelye körül 7-et, 8-at nagyjából és végül tetőn álltunk meg. Állítólag, mert én már arra sem emlékszem hogy beültem mellé. Ezt a történetet a szemtanúk mondták, mindketten súlyos agyrázkódással és pár apróbb töréssel feküdtünk a kórházban 3 hetet. Engem altatásban is tartottak 8 napig.

Tanulva az esetből, azóta már csak zárt pályán tesztelünk.

Sok ilyen volt, itt az egyik:

Egyiptomba mentünk nyaralni a feleségemmel. Fogtunk egy taxit, és nagy nehézségek által elmagyaráztuk a sofőrnek, hogy meg akarjuk nézni a piramisokat. (A sofőr erősen hiányosságokkal küzdött az angol, német, spanyol nyelv terén, amit mi beszéltünk, mi pedig az arabbal álltunk hadilábon, így érdekes küzdelem volt :) ) Szóval be a taxiba, keresztül-kasul oda-vissza a legputribb utcákon Kairóban (mondjuk ez volt az igazi városnézés, itt tényleg a várost láttuk valójában) majd közel fél óra múlva megállunk a büdös nagy semmi közepén, koma erősen integet, hogy szálljunk ki, megjöttünk. Kiszállunk, kősivatag ezerrel, a város a távolban... Mutogatva kérdezzük, hogy mi ez... most mi van. Mi látni akartuk a piramisokat. Erre a koma elmutat a távolba, ahol kb. fél centisnek látszottak a piramisok, ha kinyújtottam a kezem az ujjam mérete volt, odamutat és közli, hogy ott van, nézhetjük. Majd beül a kocsiba és elhúz! Persze a motor zaja sem tudta szerintem elnyomni azt a k rva anyázást, amit osztottam felé, meg futottam utána, de semmi. Szóval kint állunk a büdös semmi közepén, kb 10 km-re a várostól, tutira a beduinok fognak análisan fixálni minket, ha nem a skorpiók, meg vadállatok zabálnak fel, kb ilyen gondolataink voltak. elindultunk vissza gyalog a városba. Olyan húsz perc után beért minket egy busz az úton és beszélt angolul a sofőr, felvettek. MAGYAROK voltak :D. Ekkora mák nem lehet, simán nyomultunk hátra, volt két hely, leültünk, elindult a busz, majd feláll az első helyen egy ürge és mindenki elhallgat! Elkezdi, hogy milyen öröm, hogy magyarokba botlottak és talán mi majd új tagjai leszünk a gyülekezetnek! WTF? És mindenki minket néz! Érted fejünkben minden lezajlott, öngyilkos szekta, őrült magyar fanatikusok stb... kiderült, hogy egy misszió busza, orvosokkal dolgoznak össze, Kairó külterületi telepeken oltanak gyerekeket, meg oktatnak. Egy órás úton végig zsoltárokat toltak, készek voltunk teljesen, pénzt nem fogadtak el a fuvarért, tényleg rendesek voltak.

Nem vicc, megtörtént eset :D

(rendőrségen bejelentettük a taxist, de nem hiszem, hogy lett bármilyen következménye, mi mentünk tovább 2 nap múlva Hurghada-ba, szóval nem tudtuk meg.)