Melyik a kedvenc kozmikus horror filmed, és miért?

Nem sok ilyet láttam, nem tudom, azért, mert eleve keveset készítettek, vagy csak szimplán elkerültem őket. Szóval nincs igazi kedvencem.

De amik tetszettek, és eszembe jutottak:

- A köd (az a befejezés mekkora volt már, ritka az ilyen bevállalós stáb)

- A dolog (inkább már bodyhorror; a "kézműves" filmeket eleve nagyon szeretem)

- Szín az űrből (az ekézések ellenére nekem nagyon tetszik ez a film, pedig olvastam a novellát is; elborult a látványvilága, a szereplők, a soundtrack pedig nálam kardinális dolog, ennél a filmnél pedig az is ütött)

Pandorum - ez azért az egyik kedvencem, mert bár ez egy rém gusztustalan és nehéz film, de több kommunikációs szinten is van mondanivalója.

Mellesleg van egy "B" verziója is, mely inkább egy karácsony előestéjére való produkciónak tűnik, mivel egy izzólámpákkal kivilágított meseszerű földalatti városban játszódik - de a filmnyelvi szimbólumok mögé rejtett üzenet 100% azonos! Ennek a filmnek a címe "Szikraváros", angolul "Ember city".

Jó okkultista felfedezőtúrát kívánok - de vigyázat, mert eme két film szimbolikája közötti párhuzamoktól szinte frászt kap az ember!

Ami a realisztikus sci-fi hatást illeti, szerintem a "2001: Űrodüsszeia" a mai filmek többségét is messze meghaladja!

Ami a fejlett mesterséges intelligencia hardveri realizálhatóságát illeti, kb. csak úgy 20-30 évnyit tévedett (egy olyan világban, amikor még mechanikus kalkulátorokkal és lyukkártyás automatákkal számoltak) - mellesleg a teljesen lapos képernyők (a gömbölyded kivitelű, 60 fokos sugárkitérítésű monokróm képcsövek és jobbára még csak elektroncsöves elektronika korában) és egyéb kifinomult részletek teszik a korát jócskán meghaladó mesterművé ezt a filmet.

3.

És ez mióta horror?

#4 - szerintem egész durván horrorisztikussá válik a sztori, mikor az űrhajót vezérlő szuperszámítógép egy ember kivételével kinyírja az összes utast.

A szervizjárműbe kizárt egyetlen túlélő is fulladásos halálra van ítélve, de az csodával határos módon képes visszajutni az űrhajóba - bár nyilvánvaló hogy eközben fájdalmas sérüléseket és maradandó halláskárosodást szenved.

(Aki nem tudná, annak elárulom, hogy az ember vákuumban azonnal elveszti az éleslátását és max. 15 másodpercig marad eszméleténél, mert ennyi idő, míg a tüdőben oxigénmentessé vált vér eljut az agyába, utána azonnal elájul.)

Szerintem éppen a jelenetek nagy fokú realisztikussága miatt sokkal hátborzongatóbb a sztori, mint például a szánalmas alienes proliizgató filmeké, amelyekben az intelligens, fejlett látású, telemetriával és fegyverekkel jól ellátott emberek képtelenek lazán elbánni egy otrombán nagy és számottevő intellektus nélküli lénnyel.

#7 (09:39) - sajnos (vagy inkább szerencsére) a világ nem a te elképzeléseid szerint működik!

Az emberi test nem robban szét vákuumban, hanem lassan elveszti a víztartalmát, vagyis mumifikálódik. Ájulás után még megtörténhet, hogy az elernyedt záróizmok miatt hirtelen távozik a bélsár, vagy akár az egész vég-, szigma- és a vastagbél egy része is kifújódhat a végbélnyíláson. A gyomortartalom is távozhat, miközben a test a száradás közben felpuffad - de az biztos, hogy teljesen egybe marad.

Az említett "2001: Űrodüsszeia" című film nem egy "Szar Warsz" (Dark Faker palástját lobogtatja a szél az űr vákuumában) vagy "Alien" kategóriás proliizgató agymenés (melyek az egyik epizódjában a lény teljesen vákuumálló, a másikban meg habcukor-figuraként csak úgy kiszívódik az űrbe), hanem tudományos konzulensek által gondosan előkészített, a kor szintjén maximális realisztikusságra törekvő alkotás - vagyis igazi keményvonalas "science fiction"!