Szerintem be kellene tiltani a sok mocskos erőszakos, agresszivitást sugárzó akció, meg horrofilmeket. Szerintetek?

Szerintem nem.

Persze vannak olyan filmek, amikben csak az a lényeg, hogy hogy folyik a vér, meg hogy ki hogy nyír ki embereket. De ha van egy sztori, van mondanivaló, akkor oké.

Mondok egy példát:

mondjuk egy film az iskolai erőszakról szól. Egy ilyen filmnél nem lehet kihagyni az erőszakos jelenteket, mert akkor nem lenne történet...

De még pl. a Végső állomásnak is van története, ami szerintem érdekes (az már más téma, hogy ezt még 3-szor elsütötték, és még mindig akarnak egy részt).

De igazából kevés olyan film van, ami CSAK az öldöklésről, erőszakról szól. Inkább az a gond, hogy túlzásba esnek, és feleslegesen túl brutálisan ábrázolnak egy szitut.

Szerintem...

Végigolvastam, de továbbra is fenntartom azt, hogy ez olyas valami, amibe kár belekötni, hisz ha eddig nem volt nagyobb hangja, akkor most sem lesz. Ráadásul ezt a műfajt egy adott rétegnek sokkal jobban el lehet adni, mint a vígjátékot vagy a sci-fit. Csak az lesz dühös egy filmtől, aki hagyja, hogy áldozata legyen egy filmnek. Ezek mondjuk, gyenge emberekre vallanak, és itt nem a filmmel van a gond, hanem a szülőkkel, akik hülyét neveltek a gyermekéből. Nem tudnak elvonatkozni attól, ami a valóságban, van, és a mozivásznon. És már ne is haragudj, de ne magadból indulj ki, hogy utánozni akarja őket. Ezt honnan vetted? Nem sértegetni akarlak, isten ments. A gyilkosság kérdés szerintem meg egy egyszerű bosszúból is kiforrhat. Neked sosem voltak ellenségeid, akik betettek neked? Vagy haragudtál valakire? Biztos volt olyan gondolatat valakivel kapcsolatban, hogy „legszívesebben megölném” és ez olyan érzelem, amit nem film produkált ki belőlem, hanem egy személy, mert a viselkedése már-már visszataszító volt. És az erőszakot nem a filmre kell fogni, a mozi nem okolható az erőszakért. Az emberiség már akkor bűnbe esett mikor még film se volt, az erőszak már akkor létezett. Akik az életben gyilkosok lettek, (ezek után rengeteget olvastam) azok, nem holmi Hollywood szerzemény miatt lettek azok, akiket ismertünk. Részemről sajnálatos, és szomorúnak érzem a brutális dolgokat, amiket elkövetett. Ugyanakkor nagyon lenyűgözőnek találtam az utat, és az indokokat, amik ide vezették. Minden ember tudja, hogyan viselkedjen, és képes ezeket a negatív érzéseket kontroll alatt tartani. A dolog akkor válik veszélyessé, mikor kicsúszik ez az irányításunk alól, amikor elveszítjük ezt az emberi tudatosságunkat. Ez a képesség különböztet meg minket a gyilkosoktól, akik valami miatt elveszítették az irányítást a viselkedésük felett, és nem tudatosul bennük, hogy valami rosszat cselekednek. Az esetleges gyerekkori traumák, nagyon sokat nyomnak a latba, vagy, hogy milyen körülmények között nőttek fel. Tehát megnyugtatlak: a filmek, alig ha inspirálják az embereket a gyilkosságra, ezért nem tartom a Horror műfajt negatívnak. :) Ez mind-mind Szubjektív vélemény. :)

Nos, az akcióról, meg csak annyit, hogy amit te elmondtál én azt egy klasszikus formában úgy tudnám kifejezni, hogy „A Szükséges Rossz”. Igen abban igazad van, hogy ha megölünk, valakit azzal nem hozzuk vissza a szeretteinket, de az ilyen filmből is van jó pár, mikor lebeszélik a másikat erről.  És ha megölnénk az illetőt, akkor már mi sem leszünk jobbak ez tény. DE! Ez esetben beindul az önző emberi tulajdonság, hogy

„Neki miért legyen jobb? Ha már megölte a szerzettemet, szenvedjen ő is. Elvesztettem az egyik legfontosabb embert számomra. Akkor már nem mindegy? Ha buktam, bukjon el ő is.”

Mégannyival kiegészíteném az egész gondolatomat, hogy ezekben a filmekben Horror\Akció még rendesen tele van izgalommal, amit egy 1 vígjáték sose fog tudni megadni. :)

Felvetésed számos szempontból hibás, a témával kapcsolatos ismereted a kérdésed alapján nagyon kevés, ill. egy rendkívül széles skálájú fogalmat próbálsz ráhúzni egyetlen dologra, eseteben a filmre. Ez azonban messze nem ennyire egyszerű.

Egyrészt az erőszak az emberi élet szerves része, természetes, hogy ez megjelenik a filmekben is.

Másrészt az erőszak ábrázolása az emberi alkotóművészet kezdete óta létezik, a film csak az elmúlt 100 év során fedezte fel magának. A pusztítás, a háború, a vérontás, az erőszak ábrázolási formái, megjelenése több ezer évre nyúlik vissza, lsd. pl. a görög drámákat, tragédiákat, de pl. a Biblia is csak úgy tobzódik az erőszakos eseményekben - az Ó- és Újszövetség egyaránt.

Az ember, és a világ, amiben él, erőszakos, ez tagadhatatlan tény, amióta lemásztunk a fáról és elkezdtük építeni a civilizációt, háborúk tarkították a történelmünket, emberek gyilkolták meg egymást akár ok nélkül is, tehát az erőszak mindig is velünk volt, évezredek óta velünk van, a filmek ebben nem osztanak, nem szoroznak.

"Nekem egyszerűen nem fér a fejembe, hogy valakit hogyan tud szórakoztatni az, ha fél, vagy éppen mások halálát, terrorizálását nézi."

A félelem az egyik legősibb, legelemibb emberi emóció, de mióta nem élünk az erdőkben, kvázi sokkal kevesebb dologtól kell félnünk, így némely embernek stimuláció kell, mert igényük van rá. Neked ezt nem kell megértened, viszont el kell fogadnod, mivel nem te vagy a világ ura, amit te hiszel, vagy gondolsz, az semennyivel nem fontosabb, vagy jobb annál, mint amit mások hisznek, vagy gondolnak. Ezt nevezik toleranciának.

Fontos leszögezni, hogy a negatív érzelmekhez való viszony emberekként eltérő, és persze a "terrorizálást2 sem mindenki ugyanúgy éli meg. Éppen ma volt egy cikk, miszerint lekapcsoltak egy 30 éves német férfit, aki elkapott egy nőt, hogy megkínozza és megölje. Ez egy szélsőséges példa, viszont jól mutatja, hogy nem kell ahhoz feltétlenül erőszakos filmeket nézni, hogy valaki ilyesmit akarjon elkövetni. Aki bolond, elmebeteg, pszichopata, az erőszakos filmek nélkül is az lesz.

Az is komoly gond a felvetéseddel, hogy a leírásod egyértelműen az amerikai filmekre vonatkoznak, ezzel azonban az a baj, hogy a világon majdnem 200 ország van, és ezek nagy részében szintén van filmgyártás, így balgaság pusztán csak egy ország filmjei után megítélni az összeset. De maradjunk akkor az amerikai filmeknél, mint a filmek globális meghatározóiknál.

"Viszont miért kell még a kikapcsolódás, szórakozás közben is ezekkel foglalkozni? "

Azért, mert Amerikában a film egy szórakoztatóipari termék, amit el kell tudni adni a vevőknek, vagyis a nézőknek. A nézők pedig a 20-30 dolláros mozijegyekért cserébe kikapcsolódni és szórakozni akarnak. Olyat akarnak látni, ami könnyebben elviselhetővé teszi a hétköznapjaikat. Azt akarják látni, hogy a hős győzedelmeskedik, a rosszfiút seggberúgják, a jófiú megkapja a csajt, kicsinálja az ellenséget, stb. Erre van igény, és ha megnézed, akkor már a több ezer éves görög eposzok, és a még régebbi történetek is erre a sémára épültek. A jó legyőzte a rosszat, végzett vele, stb. A filmek pontosan ugyanezt a receptet követik, csak modernebb formában.

"De se a bosszú, se a háború nem jogos."

Ezt nem te döntöd el, ill. nem tudsz ellene mit tenni.

A keresztény értékeken alapuló társadalmakban a bosszú valóban nem támogatott dolog, de nem kell túl messzire menni ahhoz, hogy evvel gyökeresen eltérő felfogással találkozz (pl. egyes közel-keleti társadalmak, stb).

A háború jogossága sem fekete-fehér kérdés. Amit pl. az USA tesz, hogy a "terrorizmus elleni harc" nevében lerohanja Irakot és Afganisztánt, holott napnál világosabb, miről van szó, az valóban sérti az emberek igazságérzetét (már akiét), igazságtalannak, erkölcstelennek gondolják. Azonban képzeld magad egy nincstelen, tanulatlan afgán fiatal helyébe, aki csak nem látja a magasabb összefüggéseket, az egészből csak annyit ért, hogy megszállták az országát, természetes, hogy meg fogja védeni, harcolni fog a megszállók ellen.

Vagy ott van a palesztin-izraeli ellentét. Ott kinek van igaza? Ki dönti el, mi a jogos, és mi nem? Hát nem te, az biztos, már bocs.

Abban is tévedsz, hogy az akciófilmek, horrorfilmek, drámák, thrillerek az erőszak "eszméjét népszerűsítenék", mivel ez nincs így, ill. nézőpont és értelmezés kérdése. Ami számodra az erőszak istenítése, az számomra nem. De akkor kinek van igaza? Ezt sem te döntöd el (és persze nem is én).

Abban igazad van, hogy az erőszak filmes ábrázolása - főleg az amerikai filmekben - sok esetben erősen öncélú, és igen, valóban vannak személyiségromboló hatásai, de nagyon nagy túlzás azt állítani, hogy ez lenne minden rossz okozója.

A rossz filmek és ábrázolás nélkül is létezik, sőt, ami azt illeti, a valóságban sokkal durvább dolgok is vannak, olyasmik, amiket soha sem filmesítenének meg, vagy írnának le.

Jó, hogy néha ilyen vitatémák is vannak, az viszont zavar, ha a vitapartner, ill. a kérdés feltevője nincs tisztában a kérdése tárgyával. Nem bántani akarlak, meg cikizni, de úgy érzem, nagyon kis szegmenség látod csak a dolgoknak, és noha jókat gondolsz és jókat mondasz, meg értem is, mi az egész mondanivalód, azonban szerintem nem tudsz eleget a témáról, ill. ha igen, azt nem írtad le. De vitatkozzunk, kíváncsi vagyok a véleményedre.

"Azonban véleményem szerint mindent meg kell tenni, hogy az ember az erőszak szerepét az életében amennyire csak lehet lecsökkentse."

Ez sajnos gyakorlatilag megvalósíthatatlan, akármennyire is zavar téged. A bolygón 6 milliárd ember él, te meg egyedül vagy, vagyis nem tudsz globális intézkedéseket tenni. A szűkebb környezetedben azt tudod tenni az ügy érdekében, hogy pl. a gyerekeidet arra tanítod, hogy ne legyenek agresszívak, erőszakosak, mert az erőszak általában nem megoldás a problémákra, ne verekedjenek az óvodában, iskolában, ne kössenek bele senkibe, ne vegyék fel, ha beléjük kötnek, stb.

Sajnos azonban az erőszak nem kerülhető ki csak azzal, hogy az embert "békésnek" nevelik. Az erőszak az emberre általában mástól irányul, ritka az, amikor az átlagember erőszakhoz folyamodik, de találkozhat vele akkor, ha pl. az utcán megtámadja egy tolvaj, vagy ha az iskolában van egy hülyegyerek, akinek nem tanították meg a szülei az együttélés szabályait, nem úgy szocializálódott, ahogy a többiek, ezért az erőszakról alkotott fogalmai is alapvetően különböznek a "normálistól".

"De ez esetben írott művekről van szó, ahol az erőszakos eseményeket teljes mértékben az olvasó képzeletére bízza a művész, így jóval kevésbé intenzív az erőszak. Ezzel szembe, ha filmről (illetve számítógépes játékról) beszélünk ott a néző képzelete semmit nem tud tompítani az erőszak mértékén. Emiatt nagyobb sokkot keltenek (jó esetben) a nézőben, ergo a káros hatásuk is nagyobb."

Ezzel nem értek egyet maximálisan. Ezt sem lehet általánosítani, hiszen nincs két egyforma ember, ergo te sem tudhatod, hogy kire mi és hogyan hat. Akinek élénk a képzelete, az bármilyen beteg, torz, abnormális jelenetet képes megidézni, nincs szüksége ahhoz direkt vizuális ingerekre, mint amilyen a film, vagy egy számítógépes játék.

Ahogy te magad is írtad, az erőszak sok esetben eszköz arra, hogy a költő/író az adott művön keresztül eljuttassa a gondolatait az olvasóknak. De próbáld megérteni, hogy ezt nem lehet általánosítani. Mondok két amerikai filmes példát: Martin Scorsese mesterműve, a Taxisofőr, és mondjuk egy a Rémálom az Elm utcában remake-je. Mindkettőben közel azonos mértékű erőszak látható, mégsem lehet összehasonlítani a két filmet. A Taxisofőrben az erőszak naturalista módon történő ábrázolása nagyon fontos elem, a film mondanivalójának szerves része, míg a Rémálom esetében minden csak öncélú rémisztgetés, hiszen annak a filmnek nincsen mögöttes tartalma, vagy komolyabb mondanivalója.

Vagyis épp te magad cáfolod meg önmagadat az idézett kijelentéssel, hiszen egy film erőszakossága kvázi "igazolható", amennyiben az erőszak a mondanivaló része, kifejezőeszköz, nem pedig l'art pour l'art motívum.

Az erőszakot feketén-fehéren megtagadni egyszerűen lehetetlen, hatalmas álszentség lenne még csak hasonlót állítani is. Ez olyan, mintha azt mondanád, hogy többé nem lélegzel, mert nem szereted az oxigént, vagy a nitrogént. Az egyetlen mód, amivel csökkentheted az erőszakot a környezetedben, ha te magad is türelmes ember leszel, úgy neveled a gyerekeidet is, ill. a médiából érkező erőszakot megérted, tudod, mit látsz, el tudod dönteni, hogy a látott erőszak és erőszak között mi a különbség (már ha van), és ezt a felvilágosult, tisztánlátó szemléletmódot a gyerekeidnek is megtanítod, hogy ők is olyan értelmesen lássák a dolgot, mint te.

Sajnos, napjaink médiája (bár ez már évtizedek óta így van, nem most találták ki, és nem is magyar kertévék) az erőszakot öncélúan, izgalmas árucikként prezentálja, a nézőknek mesterséges katarzist biztosítva, akik a fotelben üldögélve, mindenfajta következmény nélkül borzonganak a látottakon. Mindennek egyetlenegy célja van: nőzőszámot, és azon keresztül profitot generálni, mivel a kereskedelmi tévék ebből élnek.

Hollywoodi filmek, kereskedelmi televíziózás, számítógépes játékok, stb... ezek mind üzleti termékeket előállító és árusító vállalkozások, amiknek a nyereség a célja, és a konkurencia legyőzése. (Lám, a kapitalizmus és a piacgazdaság alapja is egyfajta erőszak) Nagyobb bevétel pedig csak úgy érhető el, ha az adott termékből, szolgáltatásból többet adnak el, többet, mint a konkurencia. És mikor lehet többet eladni egy termékből? Egyrészt ha mesterségesen igényt teremtünk rá, másrészt ha a termék olyan, hogy sokan hajlandók megvenni, mert népszerű, mert "trendi", mert divatos, stb. Sajnálatos módon a nagyszámú néptömegek birkaként vannak tartva és nevelve, és nagy részük nem képes, vagy nem akar védekezi a média befolyása ellen, és ennek egyik következménye az erőszak megváltozott szerepe a társadalomban.

"A félelem nem más mint egy védekező mechanizmus, amit az ember által észlelt fenyegetés okoz. Számomra a legkisebb mértékben sem pozitív dolog. "

Számodra, de az egy dolog. A félelem nagyon is hasznos, sőt, fontos dolog, mivel - ahogy te is írtad - egy védekező mechanizmus, ami cselekvésre ösztönöz. Ösztönös félelem nélkül mindenki kilépne az autók elé, kimerészkedne a sziklák szélére, és általában úgy hullanának az emberek, mint a legyek, hiszen nem volna visszatartó erő. Félelem nélkül simán odament volna az ősember a kardfogú tigris és a barlangi medve elé, az pedig azonnal végzett volna vele. A félelem az életösztön és az önfenntartás legfontosabb tartópillére; anélkül minden ember belemenne akármilyen élethelyzetbe, és nem számolna a következményekkel. A félelem az a kontrolláló tényező, ami az embert gondolkodásra, megelőzésre és tervezésre készteti.

És bármilyen nehéz elfogadnod, a félelem egyesek számára szükséges "drog", mert pl. kell nekik az ilyenkor termelődő stresszhormon, az adrenalin, szeretik azt a felszabadult érzést, amit a félelem, és annak legyőzése kivált belőlük, lsd. pl ejtőernyősöket, bungee-jumping-osokat, stb.

Te megint csak nem tehetsz mást, mint hogy tolerálod, hogy egyesek máshogy állnak ehhez a dologhoz, mint te, nem szólod le, és nem ítéled el őket csak azért, mert fogalmad sincs a dologról (mert pl. te magad még életedben nem ugrottál ejtőernyővel), vagy másképp gondolod.

Megint csak az a gond, hogy a félelem érzését te csak egy bizonyos szempontból vizsgálod, és nem úgy, ahogy (még) kéne, így viszont soha nem is fogsz pontos képet kapni.

"A bűnözést kiváltó okok véleményem szerint a makrokörnyezeti hatások, a mikrokörnyezeti hatások, különféle tudatmódosító szerek, biológiai , pszichológiai jellemzői az egyénnek és bizony a média."

A médiát hagyjuk ki ebből, mivel mai formájában csupán néhány évtizede létezik, viszont ezt megelőzően is akadtak szép számmal erőszakos cselekmények. Pl. Hasfelmetsző Jack-et garantáltan nem a média ösztönözte a tettei elkövetésére, és a keresztesháborúk sem a tévé miatt voltak.

A drogokat is mellőzzük, mivel tény, hogy a legtöbb erőszakos egyén tette elkövetésekor, vagy azt megelőzően soha nem állt drog, vagy más tudatmódosító szer hatása alatt. Az persze igaz, hogy sok erőszakos cselekmény egyik tényezője valamilyen drog és annak hatása, azonban ezt sem lehet általánosítani, mivel erőszak drogok nélkül is létezik.

A bűnözést kiváltó okok társadalmi és kulturáltsági, műveltségi szinten keresendőek, vagyis egy jóléti társadalomban, ahol kevés a szociális feszültség, relatíve mindenki jól él, kevés a probléma az életben, ott sokkal kevesebb bűncselekmény fordul elő, egyszerűen azért, mert nincs ami kiváltsa azt, lsd. pl. Svájc, Málta, stb.

A szegényebb, hátrányosabb helyzetű társadalmakban, pl. fejlődő országokban, vagy ahol az erőszaknak egészen más gyökerei vannak, a bűnözési ráta is magasabb, lsd. pl. Mexikót, afrikai államokat.

A média nem kiváltó tényező, maximum ráerősít erre, hatásfokozója a már alapból meglévő erőszakos hajlamoknak,

"Vitathatatlan tény, hogy a kisebb gyermekek a televízióban látott eseményeket még nem tudják megfelelő kritikának alávetni, életkorukból, tapasztalataikból kifolyólag."

Azért kell egy okos szülő, aki képes felismerni, hogy mit lát a tévében, aki képes elmagyarázni a gyerekének a látottakat, aki képes eldönteni, hogy egy gyerek számára mi való és mi nem.

Legjobb példák erre a japán rajzfilmek, az animék, amikről az átlagember nagyjából semmit sem tud, csak annyit, amennyit hétvégente reggel a tévékben lát. Az viszont csak a jéghegy csúcsa, de a fáradtságot már senki nem veszi, hogy pontosan utánanézzen a látottaknak, csak annyit szűr le belőle, hogy a gyerek csöndben van, mert nézi a tévét, addig sem nyaggat, lehet tovább aludni.

Emiatt a tudatlan, ostoba hozzáállás miatt hiszik úgy a magyarok, hogy az animék kivétel nélkül erőszakos, beteg, agyatlan, torz alkotások, amik meghülyítik a gyerekeket. Ez azonban nincs így, hiszen pl. folyadékok között sem csak a víz létezik, hanem még kismillió más is.

Csak könnyebb egy rajzfilmet hibáztatni, semmint a gyerekkel érdemben foglalkozni.

"jó pár filmben a gyilkosságot úgy mutatják be, hogy az agresszort semmilyen érzelmi megterhelés nem éri a tette miatt..."

Igazad van, jó pár filmben, DE NEM AZ ÖSSZESBEN!!!!!!

Ez a lényeg. Ne általánosíts! Nem minden filmben van ez. Azonban - legyenek akármilyen műveletlenek, vagy primitívek - a legtöbb ember tisztában van azzal, hogy egy film az nem a valóság, és a legtöbb nem fog rohanni azonnal kipróbálni a filmben látottakat. A filmek a legtöbb ember számára puszta szórakozás, kikapcsolódás, de nem veszi komolyan a látottakat, mivel tudja, érzi, hogy az nem a valóság.

A valóságban nem fogják kipróbálni, milyen megölni valakit, nem fognak elkapni embereket az utcán, hogy megkínozzák, éppen azért, amit te magad is írtál korábban: mert nem ilyen a mikrokörnyezetük, nem volt ilyen példa előttük. A kocsmai verekedés, vagy a részegen való dajdajozás egy dolog, egy ember erőszakos lemészárlása meg egy egészen más.

Én pl. már több, mint 20 éve foglalkozom filmekkel, ez idő alatt valószínűleg több ezret láttam már, vegyesen amerikai, európai és más filmeket, és igen sok volt köztük az olyan, amiben az erőszak szerves része a történetnek, vagy bármilyen formában megjelenik. Azonban ennek ellenére én magam nem vagyok erőszakos ember, épp ellenkezőleg, holott én is ugyanazokat az ingereket kapom, mint mások. De nem drogozom, nem volt a családban sorozatgyilkos, stb, meg elég értelmesnek és műveltnek tartom magam ahhoz, hogy képes legyek eldönteni azt, hogy mit látok a tévében, a mozivásznon. Ezt az értelmet majd a gyerekeimnek is tovább fogom adni.

Oké, akkor ezek szerint mégis csak sok filmet láttál, és nem csak amerikaikat, akkor itt tévedtem, elnézést.

Azonban megint csak egy kis szegmensét vizsgálod a dolgoknak azzal, hogy exploitation-filmeket ragadsz ki a nagy egészből. Vajon a Caligulára is ezt mondanád, ami ugyan Pasolini óriási botrányt kavart filmje, mégis az olasz filmművészet fontos állomása?

Náci koncentrációs táborok talán nem léteztek? Talán női börtönök sincsenek? Hidd el, a valódi világ sokkal-sokkal durvább és mocskosabb, mint amit te érzékelsz belőle, az ember sokkal borzalmasabb dolgokat is elkövetett a történelem során, mint amiket valaha megfilmesítettek, vagy tévében bemutattak. Ajánlom, hogy olvasd el a Quo vadis? című regényt, abból elég sok dolgot megtudhatsz az ókori római időkről, mikor Néró felgyújtatta Rómát, hogy ihletet merítsen az égő város látványából, de az is elég durva, hogyan bánnak a keresztényekkel, stb.

"Ázsiáról nem nyilatkozok, az ottani ilyen jellegű filmekkel egyáltalán nem foglalkoztam, és azokkal végképp nem is fogok."

Na, hát akkor mi értelme a vitának, ha nem vagy hajlandó mindennel foglalkozni, csak azzal, ami számodra szimpatikus? Annál is inkább, mert az ázsiai filmekben egészen más az erőszak ábrázolása, magának Ázsiának gyökeresen más az erőszakhoz való hozzáállása, mint bárhol máshol a világon. Nem foglalkozni ezzel kb. annyi, mintha azt mondanád, hogy amikor autókról van szó, nem vagy hajlandó a futóművel foglalkozni, mert mittomén...

"számomra rendkívül furcsa."

Na, hát másoknak meg nem az. Ennyi. Nem tehetsz mást, mint tolerálsz másokat, mint ahogy te magad is elvárod, hogy téged is toleráljanak, megértsék a te álláspontodat.

"nem vagyok képes megérteni (pedig próbálom), hogy valakit miért, és hogyan képes szórakoztatni a tömény erőszak, vér, brutalitás."

Ne próbáld, ha nem megy, akkor nem megy. Én sem vagyok képes megérteni, hogy egyesek miért szeretik pl. a lakodalmas zenét, vagy Győzikét, stb.

Az ízlésen nem érdemes, nem lehet vitatkozni. Nincsen egységes ízlés, tehát nem várhatod el senkitől, hogy azt szeresse, amit te szeretsz, és viszont. Ennyi erővel mások meg azon sopánkodhatnának, hogy te miért nem vagy képes "élvezni" az erőszakos filmeket. Csak. Nem vagyunk egyformák, mindenki mást preferál.

"Miért keresi ezt az érzést, a félelmet még a filmekben is?"

Azért, mert a modern civilizáció félelmei már alapvetően mások, mint egykor. Nem kell tartani pl. a pestistől, nem kell félni, hogy egy hódító nemzet kiirtja a népet, nem kell vadállatoktól tartani, stb.

Relatíve ma már nincs mitől félni. A kilakoltatás veszélye, az egzisztenciális bizonytalanság nem valódi félelem, az nem vált ki védekező mechanizmust. Viszont sok embernek pszichológiai szükséglete van a félelem átélésére, mert kell neki. Maga sem tudja, miért, de kell. Nem is annyira a félelemkeresésről van szó, hanem az azt követő dolgokról, a megkönnyebbülés érzéséről, hogy elhárult a "veszély", annak az érzése, hogy az illető ÉL, értelme van a létezésének, stb. Neki ez kell elsősorban, nem feltétlenül a nyers félelem maga.

"Ezek szerint az ember, a nagy, intelligens ember, rosszabb, alantasabb a vadállatoknál? Ez bizony szomorú, és mélyen elgondolkodtató dolog."

Ez így van, az ember az értelmessége miatt sokkal veszélyesebb, mint egy vadállat, aminek nincsenek érzései, és nem gonoszságból öl, hanem azért, mert ilyen a természete. Amúgy az állatvilágban is megfigyelhető az erőszakosság bizonyos öncélúsága, pl. néhány csimpánzcsapatban, amikor különösebb ok nélkül (pl. nem élelemszerzéstől vezérelve) mennek el vadászni.

A gond az, hogy ez a fórum messze nem megfelelő közeg egy ilyen filozofikus gondolat tárgyalására. Meg azért azt is tegyük hozzá, hogy amit te itt kérdést felvetettél, azzal a gondolkodók - filozófusok, etológusok, behaviorizmussal foglalkozók, szociológusok, stb. - már hosszú évszázadok óta foglalkoznak, és eddig még nem találtak választ.

Nem hinném, hogy itt és most fogjuk meglelni a feleletet, bár az tény, hogy jól esik róla beszélgetni.

Egy ember nem feltétlenül szórakozásképpen néz filmet. Pl. egy iskolai erőszakot feldolgozó film nem szórakoztat (akit igen, az beteg nyilván), viszont felvet problémákat, kérdéseket, amin az ember elgondolkozik. Lehet, hogy dühös lesz tőle, de általában egy alkotás (és itt akármilyen műalkotásra gondolok, beleértve a filmeket is) azért készül, hogy érzelmeket keltsen.

A gagyi horrorokat és akciófilmeket meg kerülni kell, gyerekeknek meg lehetőleg nem kéne megnézni, ez nyilván a szülőn múlik, sajnos sok esetben ez nem működik, de erről pedig nem a filmkészítők tehetnek.