Halhatatlan kedves?

Egy Beethovenről szóló A halhatatlan kedves című filmben is benne van. Megéri megnézni. Egyébként parancsolj:

" Július 6-án reggel - Angyalom, mindenem, Énem! - Ma csak néhány szó, éspedig ceruzával - (a Tiéddel). Csak holnap fogom tudni biztosan, hol lakom: milyen méltatlan idõpazarlás is az efféle! Miért e mély bánat, mikor a kényszerûség beszél? Fönnállhat-e másként szerelmünk, mint áldozatok árán, azzal, hogy semmit sem kívánunk? Megváltoztathatod-e azt, hogy ne légy egészen enyém, én se legyek egészen a Tiéd? - Ó, Istenem, tekints a szép természetre, és nyugtatsd meg a kényszer miatt háborgó kedélyeket. A szerelem mindent követel és joggal: így vagyok én Veled, Te velem. Csak nagyon könnyen elfelejted, hogy nekem magamért és Érted kell élnem. Ha teljesen egyesülnénk, éppoly kevéssé éreznéd e fájdalmas tényt, mint én. - Utazásom rettenetes volt - csak tegnap hajnali négy órakor érkeztem ide. Minthogy nem volt elég ló, a posta más utat választott, de mily rettenetes utat! Az utolsó elõtti állomáson figyelmeztettek, ne utazzam éjjel, s ijesztgettek egy erdõvel, de ez csak felingerelt - pedig nem volt igazam. A kocsinak össze kellet törtnie a rettenetes úton: feneketlen, puszta országút! Négy olyan postakocsis nélkül, amilyenek rendelkezésemre állottak útközben, végem lett volna. Esterházynak a másik

idevezetõ rendes úton ugyanolyan sorsa volt nyolc lóval, mint nekem néggyel. De legalább némi örömöm volt, mint mindig, ha szerencsésen kiálltam valamit. - No de most gyorsan - vissza a külsõségekrõl a lelkiekre! Remélhetõleg nemsokára látjuk egymást. Ma sem közölhetem Veled észrevételeimet, amelyeket néhány nap alatt életemre vonatkozólag tettem. - Ha szíveink mindig közvetlenül egymás mellett volnának, biszonyára nem tennék ilyeneket. Szívem tele van sok mondanivalóval részedre. Ah, vannak pillanatok, amelyekben úgy érzem, hogy a beszéd még semmi. Vidulj föl, maradj az én hûséges, egyetlen Kincsem, Mindenem, miként én a Tied vagyok. A többit, ami velünk legyen, aminek velünk történnie kell, az isteneknek kell küldeniök.

Hû Lajosod

Hétfõn este, július 6-án. - Szenvedsz, Te, legdrágább lényem. Éppen most értesülök arról, hogy a leveleket kora reggel kell feladni, hétfõ és csütörtök az egyetlen nap, amelyen innen posta indul K-ba. Szenvedsz. - Ah, ahol én vagyok, ott vagy Te velem. Magammal és Veled beszélek. Tedd lehetõvé, hogy Veled élhessek! Milyen élet!!! Nélküled - üldözve itt-ott az emberek jósága által, akik az enyémet éppoly kevéssé akarják szolgálni, mint én az övékét. Az embereknek ember iránt való alázatossága fáj nekem. - És ha magamat a mindenséggel összefüggésben tekintem, mi vagyok én és mi az, akit a legnagyobbnak neveznek! És mégis, ebben is az ember istenisége nyilvánul meg. Sírok, ha arra gondolok, hogy valószínûleg csak szombaton kapod tõlem az elsõ hírt. - Bármennyire szeretsz is, én még jobban szeretlek. - De ne rejtõzz el sohase elõlem. - Jó éjt! Fürdõvendég lévén, le kell feküdnöm. Ó, Istenem - Olyan közel! Olyan távol! Nem valóságos mennybolt a mi szerelmünk? - De olyan erõs is, mint az ég bástyái.

Jó reggelt! Július 7-én. - Már az ágyban Hozzád szállnak gondolataim, én Hallhatatlan Kedvesem, itt-ott vidáman, azután ismét szomorúan, várva a sorstól, meghallgat-e bennünket? - Élni csak egészen Veled tudok,

vagy sehogy. Igen, elhatároztam, addig bolyongok a távolban, míg csak karjaidba nem repülhetek, nem érezhetem egészen otthon magamat nálad és nem küldhetem lelkemet általad átölelve a szellemek birodalmába. - Igen, fájdalom, ennek így kell lenni - El fogod bírni, annál is inkább, mert ismered irántadvaló hûségemet. A szívem sohasem lesz másé, soha-soha. - Ó, Istenem, miért kell ávol lenni attól, akit annyira szeretünk! És mégis életem Bécsben, akárcsak most, nyomorúságos élet - Szerelmed a legboldogabb emberré tesz. - Mostani éveimben volna szükségem némi egyhangúságra, egyformaságra az életben - meg volna-e ez a mi viszonyunk mellett? - Angyal, éppen most értesülök arról, hogy a posta mindennap indul - be kell tehát fejeznem, hogy azonnal megkapd a levelet. Légy nyugodt! Csak létünk nyugodt megítélésével érhetjük el együttélésünk célját. - Légy nyugodt - szeress engem! Ma - tegnap - milyen könnyes vágy utánad - utánad - utánad. Életem - Mindenem! - Isten Veled! - Ó, szeress továbbra is, ne ismerd félre soha leghûbb szívét a Te szeretõ Lajosodnak.

örökké a Tiéd

örökké az enyém

örökké a miénk

L."