Mi a kedvenc filmed és miért?

A kérdés kőkemény.

Nálam 4 esélyes van, de az istenért se tudnék közűlük választani.

Száll a kakukk fészkére, Ádám almái, Ötödik pecsét, Stalker.

Első vagyok: Azért a Száll a kakukk fészkére, mert eszméletlen megragadó, elég ha a miliőre gondolunk. Egy elmegyógyintézet, amiben minden szereplő zárva van. Börtönük a hit egy vezetőben. Vakiben, aki megmutatja mi a helyes és jó. A szereplők így lemondanak a kontrolról és hagyják magukon érvényesülni a fasiszta redszer akaratát. Ám a főhős, mint külső szemlélő rést tud ütni a pajzson. Ő nem fogad el feljebbvalót. Szemléletéből számos előnye származik, ezért a kis csapat elkezdi követni példáját. Forradalmuk viszont kudarcba fullad (mint 1848-49 és 56 Magyarországon), ám egy lelki átemelődéssé alakul, ami mégis győzelem, mert erőt ad a jövő generációjának (Főnök) beteljesíteni, amit a multban nem sikerült. Sikerül elérni a szabadságot.

Borzasztóan istencsászár film, bármikor megnézem mindíg érzem, hogy valami lenyűgöző dolognak vagyok szemtanúja.

Színészi alakítás 10/10

Filmtechnikai megoldások 9/10

Sztori és mondanivaló 9,5/10

Sztalker. Egy osztálytársam ajánlotta, mint meditációs, gondolkodós film. Első alkalommal, hogy láttam nem voltam lenyűgözve. Mikor másodjára néztem már kezdett összeállni a kép. A harmadik alkalommal már kritikát is olvastam róla és teljesen újraértelmeztem az egészet. Három szereplő vesz részt egy veszélyes utazásban egy elzárt és bizonytalan környéken. A Zóna saját ítélési rendszerrel rendelkezik és szubjektív környezettel. Minden változik a szereplők körűl, csak az a hely nem, ahol éppen vannak. A zóna csapdákat rejt, amivel megszűri a betolakodók lelkét és ítéletet mond fölöttük. Csak a kiválasztottak juthatnak el a szobába, mely a mende-monda szerint teljesíti legbelső vágyunkat. A három főhős három értékszféra megtestesítője, mind hármuknak van terve a szobával. A befejezés meghökkentő és újraértelmező jellegű. Borzasztó mély filozófia egy nyugodt és lassú sci-fi bundába csomagolva. Inkább ajánlott, mintsem kikapcsolódóknak. Aki jól figyel, azt magával lerántja lelke legméllyéig.

Színészi alakítás 7/10

Filmtechnikai megoldások 10/10

Sztori és mondanivaló 10/10

Ádám almái. Egy rémisztően FURA sztori. Fura az alapkontextus, a szereplők, az események, egyszóval minden. Egy "gonosz" neonáci pár hónapját követhetjük nyomon egy vidéki templomban, ahol egyetlen feladatot kap: nevelje a templomkert almafáját, ha eljön az idő az almáiból készítsen almáspitét. Minden szereplőnek megvan a kis belső sztoria, amely a maga módján abszurd, mint minden más. Calid egy rablásmániás arab ex terrorista, Gunnar pedig egykori teniszversenyző, aki rendesen elrontottaaz életés és nőket erőszakolt, iszákos, kleptomániás lett (ők mellékszereplők). A sztori másik pillére Christian (neonáci) mellett Ivan a pap, aki szerint minden gonosz dolog az ördögtől való, és ezért soha nem érez haragot és nem szenved, mert így gondolja elrendeltetettnek. Cristian az almafa gondozása helyett eldönti, hogy rombadönti Ivan hitét (aki hihetetlen sok szenvedést élt át, ezért jogosan menekül kényszerképzetekbe). A karakterek nagyon pengék, a szimbolika tökéletesen együgyü és kicsinyes, az abszurd humor enyhe és fanyar, de kiváló, a sztori nagyon mély drámát fejt ki, filozófiai gondolatokat közöl jóról, rosszról, elkárhozásról és megváltásról. Engem speciel megváltott az A JELENET, amit nem árulok el :)

Színészi alakítás 9,4/10

Filmtechnikai megoldások 9/10

Sztori és mondanivaló 10/10

Az ötödik pecsét. Nyugodt asztaltársaság beszélget a kiskocsmában pár üveg bor mellett a Szálassy rémuralom idején Magyarországon. Nagyon érdekes vélekedések kerülnek témába a világ állásáról, a hatalmakról, az kisemberek életéről. Megismerjük a szereplőket, ki hogyan adja elő magát barátai társaságában. Egyszercsak felmerül a kérdés, hogy Tomóceusz Takatiki, vagy Gyugyu-e az ember inkább. Tomóceusz Takatiki istenkirály egy kis szigeten és kedvtelésből tesz borzasztó dolgokat alatvalóival, viszont értékrendje ezt helyénvalónak találja és nyugodtan alszik. Gyugyu ennek a vezetőnek a szolgája, aki mindenét elvesztette (család, karrier stb...), de semmien vétket nem követett el, így ő is nyugodtan alszik. Idő közben be-be néznek hungarista nyilas katonák, ilyenkor megfagy a levegő. Idő közben egy rokkant, veterán fényképész is társul az asztaltársasághoz és belebonyolódva a mélylélektani kérdésbe és meg is válaszolja azt saját nézetei szerint, na itt kezdődnek igazán a problémák, mert valós helyzetben dől el, hogy Gyugyu/Tomóceusz Takatiki-e valaki és nem a szavak mezején. A film minden szereplője meghozza a sújos döntést életük legkritikusabb pillanatában. Sok mindent megtudhatunk a hatalomról, erkölcsről, a döntések sújáról, a kisemberek és hatalom exisztenciájáról. Ez is egy Húúú mekkora film. Imádom :)

a végső jelenet pedig még, ha nem is annyira magasztosan, vagy hatásvadászan van megfogalmazva, mint egy mai hollywood produkció szerintem egyike a történelem nagy filmes pillanatainak.

Színészi alakítás 9/10

Filmtechnikai megoldások 9,5/10

Sztori és mondanivaló 10/10

A kérdés számomra is elég nehéz. Már csak azért is, mert műfajonként is változó. Ami biztos, hogy nagy kedvenc, az a The Straight Story. Egyszerűen, mert gyönyörű film, ami úgy tud megható lenni, hogy mentes a szirupos sallangoktól. Úgy árul el sokat emberi érzésekről, elsősorban a testvéri szeretetről, hogy nem mond ki mindent, nem tolja az arcunkba. Nem szavakkal operál, hanem tettekkel.

Nagy kedvencem még Zeffirellitől a Bajnok, egyszerűen, mert megható, ahogy a filmbeli kisfiú minden körülmények között felnéz az apjára és bálványozza őt.

Szeretem még a Ments meg, Uram! című filmet. Sean Penn kiválóan játssza a halálra ítélt kemény vagányt, akin valahogy mégis végig érződik, hogy mindez csak máz, és fél a haláltól.

És persze ott van a Gran Torino. Az ember végigröhögi az egészet a jobbnál jobb beszólásokon, végül mégis úgy kel fel a tévé elől, hogy szíven ütött a történet.