A mostanában készült filmekben miért rázzák a kamerát?

Régebben, mikor a műholdas tv adásokat elkezdték sugározni, feltűnt egy MTV nevű zenei tv csatorna, ahol egy teljesen új kamerázást lehetett látni. Akkor még nem tudtam, miért, de nagyon modernnek hatott, és jó volt nézni. Pár évvel később aztán észrevettem, hogy más adókon is az addig rögzített kamerák egyre jobban elkezdenek mozogni. De ez a mozgatás közel sem volt olyan, mint az mtv-s, ráadásul tovább erősödött, és most ott tart, hogy át kell kapcsolnom valami más csatornára. És még nincs vége. Szerintem a mai operatőr felvételnél előny, ha a jelentkező futbalista. Ő aztán biztosan jól tudja majd rugdosni a kamerát.

Szóval vissza mentem a gyökerekhez, és megnéztem, akkor az MTV-nél mi volt ez a mozgatás?

A lényeg, hogy az emberi szem látó mezeje kb 180 fok. A kameráé normál esetben jó ha 40 fok. Az akkori MTV-s operatőr a riport alany körül olyan ügyesen mozgott, hogy ezt a látómezőt kibővítette úgy, hogy a felvétel teljesen élvezhető maradt. Egyszerűen felüdítő volt a látvány, mert az addigi 40 fokos skatulyából, mi nézők szinte kiszabadultunk. Az akkori operatőr valamit tudott. Aztán jöttek a műszaki analfabéták, akik próbálták utánozni az MTV-st. Hát nagyon nem jött össze nekik. Főképpen azért nem, mert nem tudták, ő miért mozog. Csak azt látták, hogy az MTV-s mozog, akkor úgy köll csinyáyni. innentől meg aztán futó tűzként terjedt a rázás. Rázták, ha kell ha nem. Mi meg szédültünk le a székekből, és nem tudtuk, hogy akkor most mi van. Ez az utánzás nem új dolog. A Frei dossziéban Frei Tomi is ugyan így megőrjítette az egész országot, azzal a furcsa szájzárral. El is neveztem Frei fertőzésnek. Mivel maga a műsor színvonalas volt, mindenki ösztönösen úgy érezte, hogy ő is több, ha azt a furcsa "M"-et oda teszi. Ez a Frei fertőzés is végig söpört az egész országon. Már csillapodik, de még 10 év után is hallani, amikor a mondatban ott van a fertőzött Frei "M" .

Na így terjedt a rázás is.

De mondok még egy érdekességet.

A Bátyám a Budapest táncegyüttesben táncolt, és elkezdték tanítani nekik a Méhkeréki tapsost. Persze ezt mindeni tudta, de az volt a lényege, hogy ez a táncot magától a mestertől Nyisztor Gyuri Bácsitól tanulják meg. Gyuri Bácsi egy élő legenda, óriási megtiszteltetés, hogy a profi táncosok közvetlenül tőle tanulhassanak. Gondolom, a vezetőknek nem kis pénzbe került ez az atrakció. A betanulással viszont gondok merültek fel. Egy táncos nagyon jól tuja, hogy mozog egy öreg ember, és hogyan kell mozogni egy profi táncosnak. A tánc egy páros lábbal történő dobbantással kezdődik, ami után jön a többi mozdulat sor. A Gyuri Bácsi, ellentétben a táncosokkal ezt a dobbantást nem egyenes gerinccel végezte el, úgy ahogy ezt az anatómia és egyébként a tánc és mozgás esztétika megköveteli, hanem a dobbantás pillanatában a fenekével egy picit bepucsított, és ebben a pillanatban a fejét is egy hangyányit hátra biccentette. A vezetők, látva az árnyalatnyi különbséget utasították a táncosokat, hogy tökéletes utánozzák le a Mestert, mert a Méhkeréki tapsos csak ezzel a jellegzetes mozdulattal lehet hiteles. A táncosok így aztán keserű szájízzel ugyan, de megerőszakolva magukat, próbálták ezt az anatómiailag lehetetlen mozdulatot belevinni a táncba. Javában zajlottak az előadások, de még mindig voltak, akik nem tudtak megbarátkozni ezzel az élettel ellentétes mozdulattal. A táncosok addig kutattak a probléma körül, mire kiderítették, hogy szegény Nyisztor Gyuri Bácsi a méhkeréki tapsost azért tette egyedivé és legendássá, mert lumbágója volt, és ezt a mozdulat ő másképp képtelen lett volna megcsinálni.

De engedjetek meg még egy történetet.

Szintén a Bratyó mesélte, hogy az egyik soron következő táncot tanították, amiben a fiú nem bal láb előre lépésével kezdte a táncot ahogy ezt egyébként annál a táncnál megszokott, hanem jobbal. Hát mind egy, megcsinálták a koreográfiát és elkezdődtek a turnék. Később kiderült, hogy a film, amit a gyűjtőtől kaptak, fordítva fűzték be.

Még egy apróság jutott az eszembe.

A Bratyóval épp a tv-t bámultuk ahol épp valami hagyományőrző társulat produkciójáról mutatták be. A produkción egyértelműen látszott, hogy a táncosok természetesen sosem jártak balett órán. Mozgásuk, finoman szólva teljes egyedi volt. A Bratyó kifakadva magából, megjegyezte. "Úr isten!Csak le ne gyűjtse valaki!"

Próbáltam megnézni a Phillips kapitány című filmet. Annyira rázták, hogy ott kellett hagynom.

Kinek jó ez?

Azt írja valaki

"Divat lett a közeli kép, a klipp szerű élmény, a montázs. Majd leszoknak róla, ha megnő az epilepsziások száma."

Ez oké. Viszont a montázs és a közeli kép régen is volt, mikor még nem rázták. De régen tudták, hol a határ. Tudták mitől jó egy film. Most úgy akarnak különlegeset, vagy inkább úgy fogalmazok, hogy mást, mint a régi, hogy szándékosan elfuserálják. Na, ettől biztosan más lesz. Ez olyan, mint a letolt gatya.

Kíváncsi lennék, hányan kapcsolnak át másik csatornára, mikor észreveszik, hogy szándékosan inigtatják a kamerát?

A filmrendezők műszaki analfabéták.

Az ő gondolatmenetükbe nem csak a sivatagi homokon csikorgóó autógumi fér bele, hanem ez a kamera rázósdi. Azt hiszi, az emberi agy egyenlő a kamerával. Az ő csökevényes agya szerint, mikor mi futunk, akkor rázkódva látjuk a körülöttünk lévő világot. Valószínű, ezért is rázzák a kamerát. Csak hogy a valóságban ez baromira nem így van, de ezt az elfuserált agyú rendezőnek képtelenség lenne megmagyarázni. Régebben, a normálisan megcsinált filmekben tudtak valamit, amit most csak azért rúgnak fel, mert azt hiszik, ettől lesz modern. "Modernizáljunk bármi áron."

Majd azért arra kíváncsi leszek, egy ilyen rázós filmet hányszor tudják eladni a nézőknek. Az igazán jól megcsinált film ugyanis tönnször is megnézjető.