Egy filmkritikánál mire kell legjobban odafigyelni?

-Nincs mese, ismerni kell a filmes szakmát. Tudni kell ki mit csinál a felvéételkor, milyen plánok vannak, milyen kompozítciók, műfajok, vágás típusok. Ahhoz, hogy rájöjjél, hogy jé, a Sin City egy noir film, ahhoz tudni kell mi az a noir.

Ahogy azt is tudni kell, hogy pl. hogyna csinálják a 3Dt, pl. olyan filmeknél mint az Avatar, mit játszott a színész, mit okádott rá az aki a mesht csinálta, ki az aki a textúrákat festi, ki tervezi a színhatásokat és ki a fényeket, s ki az aki összefésüli a digitálisat a hagyományossal.

Ismerni kell a filmes szakma múltját, hiszen gyakoriak az utalások, és illik felismerni a kliséket is.

-Kell egy kritikai érzék. Érezni kell a minőséget.

-Aztán ezek után fontos, hogy ne legyél szőrszálhasogató. A lényegről beszélj, frappánsan és tömören.

-Irodalmilag legyen igényes. Nincs mese, tudni kell írni.

-Ne gyerekes "meee neem tetsziiik" vagy "cejetem" jellegű, érzelmileg motivált kritika legyen, hanem végig gondolt, felépített, elemzéssel egybekötött. A rendező utálatát, színész unszimpatikusságát itt le kell nyelni, eléggé mert másnak tök érdektelen, hogy neked speciel Wes Anderson egy cickányfejű nyomoronc, és a hideg futkosik a hátadon a cukrosbácsis vigyorától.

-Legyen neki egy szerkezete. Tudd honnan jössz, és hova tartassz.

-Többször, vagy nagyon figyelmesen meg kell nézni az alapanyagot. Egy nézés mint néző, egy mint elemző. Sokszor egy csomó apró dolog elmagy a fejed fölött, mert leköt a cselekmény.

Első: Ha két színész közt nincs kémia, az nem feltétlen a színész hibája, hanem lehet még rendezés vagy szereposztás is. Két teljesen eltérő karakterű személy disszonáns eggyüt, és bár mindkettő jó színész, eggyütt botrányosak, és ilyenkor szereposztást csináló volt a dilettáns, hogy ezt nem látta előre.

Ez egyébként tipikus amatőr kritikai melléfogás. Mivel csak a színészt látják, ha jó a film a színész az isten, ha rossz, akkor meg úgy jár mint Kristen Stewart.

Ha az alapötlet, forgatókönyv, rendezés pocsék, szerencsétlen színész ott áll, hogy jó-jó, dolgoznék én, de ebből nem lehet. Érted, ha a egy mesterszakács elé leteszik a szäros-mákos tészta receptjét, követheti ő az utasításokat patikamérleggel, díszítheti mentalevékével, de attól még az elkészült cucc szäros-mákos tészta lesz.

- Ismerni kell a szakmát

- Rengeteg filmet kell nézni

- Rengeteg kritikát kell olvasni

- Rengeteget kell írni

- Jó stílus (az előbbi ponttal fejleszthető)

Akkor feltétlezem, hogy a kritikai érzék már megvan.

Most már csak a szaktudást kell mellé felépíteni.

Mondjuk így kezdetnek nézz egy kis Hitchcockot, Christopher Nolant,

Fritz Langot, David Lyncht, Orson Wellest, Cronenberget, Lars von Triert stb. hogy ismerkedj eggyes rendezők stíaklusával és láss pár klasszikust.

Nekünk anno ezt az oldalt adta oda a filmes tanárúr az egyetemen, sztem elég jó.

[link]

[link]

[link]

[link]

[link]

stb. a többit megtalálod a tanulmányok alatt. Sztem ennyi így elsőre elég tudás lesz ahhoz, hogy alapszinten értsd egyáltalán hogy miről van szó, mit kell látni ha nézel.

[link]

[link]

A fentebbi válaszokhoz képest ez csak mellékes megjegyzés, de szerintem fontos az is, hogy egy kritikus tudja helyén kezelni a dolgokat, legyen képes a különböző filmeket (azaz különböző műfajú, témájú, célú, különböző közönségeknek szóló) a kategóriájuknak megfelelően megítélni.

Lehet, hogy úgy tűnik, mintha kettős mércét javasolnék, de engem irritál, ha egy kritikus (vagy egy átlag kommentelő) agyonszapul egy olyan filmet, ami amúgy rossznak tűnik, de a saját kategóriáján belül teljesen megállja a helyét. Érdemes ismerni egy film hátterét még akkor is, ha egy kisebb közönséget célzó zsánerfilmről van szó, és ha nem ismerjük, ne essünk rögtön neki, hogy "jaj, ez számomra szokatlan, tehát automatikusan fos". Ha pedig egy film egy korábbi mű adaptációja vagy tisztelgés előtte, nyilván akkor sem illő a filmet különálló alkotásként kezelni. A lényeg, hogy legyen háttértudásunk is, kezeljük helyén a dolgokat.

Például: Ne szóljunk le egy, teszem azt, Superman filmet, amiért a földönkívüli szuperhős nem egy realisztikus dolog. Vagy ne szidjunk egy Bond filmet, ha pontatlanul mutatja be a kémügynökök életét, mert ezek a filmek már csak ilyenek.