Miért van az, hogy a legtöbb megjelenító 16:9-es képarányú, de a filmek többsége nem 16:9, hanem inkább 16:5 pl, csak mondtam valamit, ezért marad egy-egy fekete csík alul felül. Miért jó ez így?

A 16:9-et egy Dr. Kerns Powers nevű mérnök alkotta meg az elérhető formátumok összevetéséével, mértani átlagolásával a 80-as évek elején. A gond az volt, hogy filmek nem egységes képarányban készültek és készülnek. A leggyakoribbak a scope 2,35:1 és a flat 1,85:1 képarányok, de ezeken túl is tucatnyi arányt használtak a filmesek. A widescreen filmek egyik célja pont az, hogy a televíziót jól megkülönböztessék a mozitól, visszacsábítsák a közönséget a látvánnyal is. De ami fontos volt az 50-es években, tarthatatlanná vált három évtizeddel később. Mindenki tudta, tovább kell lépni a 4:3 "kocka" képernyőkről.

A mostani 16:9 (1,77:1) képernyők egy jó kompromisszumot jelentenek különösen úgy, hogy a régi televíziós anyagokat 4:3 (1.33:1) is meg kell tudniuk jeleníteni értelmes méretben. Kaphatók 21:9 monitorok, vagy irtózatos áron projektorok akár anamorf lencsével is, ha valaki ilyet szeretne. De jobb és olcsóbb maradni a szabványnál. Ha valakit zavarnak a csíkok, használhat olyan lejátszót (pl. Kodi), ahol a képarány és zoom filmenként pontosan beállítható és elmenthető.

[link]

Mert jobban néz ki >50 négyzetméteren. :-) Megvan még a hagyományok követése és az is, hogy ők a filmesként különbözni akarnak a tévésektől.

De a képarány még csak a legkisebb gond, ha végigolvasnád a színtér és a másodpercenkénti képkockaszám eltéréséből adódó anomáliákat részletező cikkeket, te is egyetértenél.

Hívószavak: 3:2 és 2:2 pulldown, korlátozott színtér (16-235)...