Miért van az, hogy a magyar filmeken nagyon lehet érezni, hogy magyarok?

Mert

- a magyar filmben szereplő szinészek ismertebbek lehetnek a külföldieknél (biztosan több magyar szinészt ismersz fel képről, mint külföldit),

- a szöveg és a szájmozgás egyezik.

Egyrészt ezeknek a filmeknek a nagyrésze azért készül el, mert ad rá a Filmalap, szal próbálnak valami jól beváltat eladni, másrészt egyébként is szarnak rá, mert támogatás és az a lényeg, hogy minél többet nyúljunk le.

Így lesz a vége valami kommersz szar a szokásos Gesztesi, Kiss Ramóna stb felállással.

Másrészt full gagyi technikával dolgoznak.

Teljesen más, ha egy telefonnal veszed fel vagy egy kamerával.

Na kamerák között is van különbség.

Plusz a vágás, az operatőr(itthon elég sokáig fix pontból dolgoztak, ma már működik a dinamika, tolják a kamerát stb), a színészi teljesítmény stb.

Én is észrevettem már ezt.

Nem vitatkozás, de fel tudok hozni egy ellenpéldát: Liza a rókatündér - Ez világszínvonalú lett!

Ezt a kisugárzást én is érzékeltem már... de valóban nehéz megfogni.

Tisztelet a kivételnek, - mint például a Budapest Angyala - de nekem az első szembeötlő dolog az szokott lenni, hogy az egésznek a lüktetése sokkal... "butább". A külföldi vígjátékoknál is divat az ostobaságot használni humor alapnak meg a közönségességet, de úgy veszem észre, hogy sok magyar film ebben is egy egészen új... agyzsibbasztó fajtát testesít meg.

Meg van egyfajta szürreális kisugárzása a dolognak sokszor. És az benne az érdekes, hogy ha külföldi filmnél hallom a színész szinkronhangját, akkor minden normális és komfortos, de amikor nem csak a hangot, hanem magát a játékot is adják... akkor olyan túltolt az egész többnyire. Túl teátrálisak a mimikák, túl természetellenesek a hangsúlyok, persze nem csak vígjátéknál.