Mi kell ahhoz, hogy egy társasjátékból szellemi sport legyen, ill. lehessen?

Nincs egyértelmű feltételrendszer, de azért pár dolgot kiemelnék:

- Ne legyen 2-nél több játékos/csapat, nem akarjuk, hogy A és B közötti versenyt C döntései határozzák meg. Ezen a Catan pl elbukik, ennek ellenére szoktak versenyeket rendezni.

- A szerencse szerepe legyen minél kisebb, vagy legyen a versenyhelyzetben kiegyenlített. A póker jó ellenpélda lehet, hiszen hiába egyenlítődik ki a szerencse hosszú távon, egy adott versenyen bármelyik amatőr megverheti a legjobb játékost, ha elég szerencséje van.

- A kiindulási feltételek legyenek minél homogénebbek, vagyis legyenek a különböző meccsek egymással jól összehasonlíthatóak.

- Ne legyen ismert nyerős/nemvesztő stratégia egyik fél számára sem.

Heló!

Általánosságban elmondható, hogy a szerencsefaktor szinte 0-val egyenlő legyen, és ez a legfontosabb.

Voltaképp kockás játékok abszolút kizárva.

Szimmetrikus, mindkét fél számára teljes mértékben ugyan olyan feltételeket biztosító játékok jöhetnének csak szóba.

Tökéletes balansz minden téren.

Vagyis rendkívül nehéz feladat az egészet kivitelezni (mármint úgy, hogy minden feltételnek megfeleljen és még annyira érdekes is legyen, hogy tömegeket vonzzon.

(bár megjegyzem, ez csak "hivatalos" bürokrácia lenne. Attól még, hogy nincs leírva, még annak számíthat egy-egy játék. KB. az a helyzet, mint az Esportnál, ahol még mindig kiakadnak ,hogy hogyan lehetne ez sport...)