Miért nézik sokan semmibe a szórakoztató irodalmat?

Amíg TUDOD, hogy vacak az általad olvasott könyv (ettől még szórakoztathat), addig nincs semmi gond (bár ha csak ilyesmikkel töltöd az idődet, akkor tényleg csinálhatnál más, értelmes dolgot is), de akkor már baj van, ha egyenrangúnak tartod az igazi szépirodalmi művekkel (ezekből rettentően kevés van: magyar szerzők nem tudtak szépirodalommal (regény, színdarab, vers) előállni (esszében talán sikerült 10-15 minőségit összehozni) az elmúlt 30 évben, de ez igaz az oroszokra, németekre, franciákra stb. Rengeteg külföldi kritikus, irodalomtörténész állítja, hogy tényleg meghalt az irodalom.

Egyébként mit értesz szórakoztató irodalom alatt? Mert például Lőrincz L. László állítása szerint szépirodalmat ír. Én meg azt állítom, hogy egyik nap Audrey Hepburn-, más napokon Lollobrigida-hasonmás vagyok. Csak a valóság nem ez...

Hát amiket olvasok krimiket mostanában az nem nagyon kapcsol ki, inkább felidegesít. Stranger thingsen kínkeservesen rágtam át magam, most a Joona Linna sorozatot olvasom, de alig történik benne valami, mindent olyan részletesen leír, kb semmit sem hagynak a fantáziámra és két történés között eltelik 150 oldal.

A verseknél én azt szeretem, aminek története van és tanulsága is, én is olyanokat írok.

Az, hogy nem rímmel és érteni se lehet, hogy mit ivott a megalkotója, azt nem nagyon szeretem olvasni. Pont mostanában találtam egy verses kötetet és ízelítőnek kiírtak egy verset a reklámjába... Elkezdtem olvasni a verset, aztán meg se vettem a könyvet. :D Borzalmas volt.

Te pedig miért nézed ennyire semmibe a szépirodalmat? :) Ennyi erővel... Nyilván ízlés kérdése.

Az olvasás lényege pedig mindenkinek más. Lehet, hogy számodra a kikapcsolódást jelenti, szórakozást, de ez is relatív, hogy kinek mi nyújtja ezt. Másnak lehet ilyen kikapcsolódás a szépirodalom is. Vagy talán nem is ezt keresi az olvasásban, hanem a világ megismerését, a tanulást, a komolyabb dolgokat.

Mások vagyunk.