Aki olvasta Julius Evola-Meglovagolni a tigrist című művét, milyen következtetésre jutott a saját életével, illetve a helyzetével kapcsolatban?

Erről rengeteget lehetne beszélni.

Ugyan Nietzsche kimondta, hogy Isten halott, viszont a lét örök,

amely érzékelhető azokban a dolgokban illetve létezőkben,

amelyek az öröklétet tükrözik, de ez csak akkor érzekelhető igazán,

ha a centrum a lét, tehát az egyén nem az életben, hanem a létben él.

Az hogy ez mennyire valósítható meg, ha egyáltalán, az egy külön történet, de az iránynak mégis ennek kellene lennie, ez az emberi egsztencia voltaképpeni értelme, vagyis hogy végsősoron vissza térj oda, ahonnan kizuhantál, még ha ez csak arra a rövid időre is történik, amelyben az örökkévalót érzékeltetni próbáló létezők erőfeszítését megpróbálod aktívan felfogni, aminek több okból kifolyólag is lehetségsesnek kell lenni, már csak azért is, mert a lét itt és most van, hiszen ebben vagyunk, mégis az utolsó ember süllyed bele az életbe(tehát a pokolba) és még vigyorog is hozzá.