Miért olyan nagy durranás az Alkonyat saga?

Mert ma divat vámpírfilmeket nézni, divat vámpírkönyveket olvasni, divat vámpírként kinézni, sorolhatnám még. Sok ember csak azért nézi, olvassa vagy esetleg öltözködik úgy, mint egy vámpír (vagy meglehetősen furcsán, gondolok itt hajviseletre, sminkre, kiegészítőkre) mert ezt látja a médiában. A média ugye meg kihat a társadalomra, nem gyengén, ugyanis azt sulykolja beléd, hogy akkor vagy jó, ha ezt és ezt teszed, ezt nézed, ezt viseled, ezt olvasod, stb, stb. Az egyszerű ember meg nem szeret kilógni a sorból, mert fél, hogy kint reked, kiközösítik. Beáll a tömegbe birkának, és béget a többiekkel, hogy beeeeeeeeee-beeeeeeeeeeee. Tudom, minden kornak megvannak a hóbortjai, de amikor rajtuk kívül mindenki fikázza őket, mindenki megbotránkozik, nincs még szövetséges stílus sem (South Park-ban igen jól bemutatták a goth-vámpír ellentétet), el kellene gondolkozni.

Szóval szerintem az egész csak divatból megy, lehet hogy valaki rajong érte, lehet, hogy valaki imádja a történetet, de tegye a szívére a kezét és válaszolja meg magában a kérdést: a könyvet, vagy a filmet látta illetve olvasta előbb? A jóképű színészek nem nyomnak bele semmit az imádatba?

Nem tudom ki miért rajong érte, én azért szeretem, mert olvasmányos, szép a szerelmi történet, hiszen nem mindennapi és ugyanakkor mindenki vágyik arra, hogy megtalálja álmai lovagját, aki egy kicsit elvarázsolja, aki megvédi és aki kiemeli a hétköznapok világából. Egyediek és mégis hétköznapiak a szereplők, olyanok, akik nem egyszerű emberek, de mégis lehetne a szomszédom is akár. A történet maga mindvégig szembeállít két ellentétes világot, akik nem létezhetnek egymás nélkül. Ezenkívül bemutatja egy átlagos semmilyen szélsőségekhez nem tartozó fiatal lány nővé érését és önmaga keresését, illetve önmagára találását. Nekem ezért tetszik.

A hozzászólásokra reagálva, én például nem vagyok emos, se semmilyen más stílus képviselője egy átlagos nő, akit az utcán láthatsz bármikor. De én korábban rajongtam a vámpíros történetekért, mint ahogy a legtöbb Twilight rajongó. Mindig is vonzott az, ami nem valószínű, hogy igaz, mert ki tudtam tőle kapcsolódni és elvitt egy olyan világba, ahol tudom, hogy soha nem fordulhatok meg. Szóval, ha kikapcsolódni és lazítani akarok, akkor elolvasom a Twilight-ot, vagy a Harry Pottert, vagy megnézek egy sci-fi sorozatot. Ha izgulni és gondolkodni akarok, akkor pedig egy krimit nézek meg. Én nem is tudtam erről a könyvről egészen addig, amíg a tesóm két napig nem volt hajlandó velem beszélni, mert állandóan olvasott, majd filmet nézet, és elkezdett érdekelni, hogy mi az, ami ennyire leköti a figyelmét. így kerültem kapcsolatba vele.

Szóval mindenkinek mást és mást jelent ez a könyv illetve ez a film.

háát. Én egy évig utáltam, és tüntettem ellenexD Aztán megnéztem a filmet, ami szintén nem egy nagy alkotás, de azért szeretem néha megnézni. A képi megjelenés , a zene , Forks - ami gyönyörű - és Peter Facinelli miatt:D:D

De viccen kívül: olyan jó depis hangulata van, esős napokon jó nézni:)

Aztán elolvastam a nyúmúnt. Azt szeretem. Az is olyan depis. De szép történet. Az Eclipse az pont borzalmas:D A 4. sem nagy szám. De az első kettőt tényleg megszerettem. NEm is tudom, miért. Ált. kikapcsolódásnak szoktam olvasni. Nem egy bonyolult olvasmány, szép a történet... ennyi. És azért én bírom Meyert. Olvasd el a Burok c. könyvét. Az klasszisokkal jobb, mint a Twilight.

én se olvasnám el mert annyi sokkal jobb és élvezetesebb könyv van még amit el kéne olvasni.

szerintem is benne van a média dologban meg persze a film, bár szerintem pattinson minden csak nem jóképű és a filmet se tartom sokra mondjuk a zenéje tényleg jó.

ha vámpírkönyv akkor már Anna Rice vagy a Moore féle inkább paródia vámpírkönyv. Esős napokon meg Én, Pán Pétert nézek vagy Óz-t.

bocs az off-os részekért.