Mondanátok véleményt a regényemről?

Azt gondolom, hogy ha nem Wattpadra lenne feltöltve, hanem Merengőre, vagy csak valami Facebookon, random weblap kliensen nyitott amatőr írói közösségnél, esetleg egy írói pályázat kiemeltjei között látná ITGuyunk, egy zokszava sem lenne.

De hát megy a gatekeeping, mintha nem sütne amúgy az írónak a munkájából, hogy nem ma kezdte, és sokat dolgozott, meg olvasott már kiadói gondozásban megjelentetett könyvet is.

ITGuy meglátta, hogy Wattpad, és rögtön úgy érezte, itt a nagy esély valakit lehúzni, csak hogy magát többnek érezhesse. Konstruktív gondolatot nem adott hozzá, nem fejtette ki, mit ért primitív alatt (bár őszinte leszek: inkább ne tegye). Aztán visszatért másodjára, csak hogy egy kicsit odahinthesse a sorok közé, hogy amúgy ő felsőbbrendű irodalomban gondolkozik.

ITGuy, a neve alapján feltételezem, IT-ban utazik, tehát tudhatná, hogy hogyan kell jól segíteni az embernek. Ezzel szemben a kommentje még csak nem is a "telepítsd újra az operációs rendszeredet"-kaliberű válasz, hanem a "megpróbáltál már belerúgni a gépházba, amikor lefagy?".

ITGuy-nak eszében sem volt emberként kezelni a kérdezőt. Meglátta, hogy valaki véleményt kér, és egy remek lehetőségnek látta arra, hogy az illetőbe jól belerúgjon.

A megfogalmazás nem primitív, sőt. Nagyon jó pillanatokat találni benne: fókuszált a narráció, kellemes a tagolása. Stilisztikailag még bizonytalan, de azt gondolom, hogy ezzel aktívan nem lehet egyelőre foglalkozni. Minél többet kell írni, ezáltal a stílus idővel még egységesebbé válik, és majd csak ez után érdemes foglalkozni a bővítéssel vagy húzással – nem tudom megítélni, melyikre lesz szükség, és nem is áll tisztemben megmondani. Veszélyes ilyen nüansznyi, de fontos dolgokban okoskodni.

A cselekményre még nem tudok sokat mondani. Amennyit megmutat a szerző a világból így az elején, az érdekes, és kellőképpen élő ahhoz, hogy az ember többet akarjon felfedezni belőle. A prológus felütése pedig szintén jól működő horog: ki a gyerek? Hogy került a nimfákhoz? Miért nem tudják ők felnevelni? Lehet, ezek nem horgok, és csak a kulturális háttérismeretem hiányzik a jelenet megértéséhez (ez esetben érdemes majd ezt valamikor, bőven később megmagyarázni), de mindeképpen egy olyan indítás ez számomra, amin órákkal később is merengeni fogok. Meg tetszett az az apró title drop a nimfák beszédében. ;)

Én egyelőre nem mondanám echte tiniolvasmánynak, de őszintén, ha az a korosztály érzi majd közel magához ezt a sztorit, az megint egy tök jó dolog, és nincs benne semmi szégyellnivaló vagy alsóbbrendű. Minden területre kellenek az ígéretes történetek.

Részben egyetértek az elsővel, de pontosítanék: az összefoglaló nagyon primitíven van megfogalmazva. Kisiskolásokra jellemző fogalmazásmód, összevissza váltogatsz a jelen és a múlt idő között, fura szókapcsolatok (rajta függ a világ jövője). Nem is értem a dolgot, maga a történet sokkal jobban van megfogalmazva, mintha nem is ugyanaz írta volna. Bár magát a történetet sem ártana alaposan, többször átolvasni, és kijavítani a hibákat és a furcsább mondatokat. Esetleg nézesd át valakivel, az ember a saját hibáit sokkal nehezebben veszi észre, mint másokét. Az összefoglalót viszont a helyedben teljesen átírnám. Az összefoglalónak fel kéne keltenie az olvasó érdeklődését, jelen formájában viszont inkább elriaszt.

De hogy a történetről is írjak: a prológus kifejezetten tetszett. A nimfák érdekesek, annak ellenére, hogy ez a férfiakat a mocsárba csalogatom dolog nem éppen újdonság. A főszereplő naivitása azért fájt, de hát vannak naiv emberek, ezzel nincs semmi gond.

Az első fejezetet viszont félbehagytam, meguntam. Tipikus kocsmás jelenet, tipikus vörös hajú, gyönyörű, titokzatos tolvajlány sötét köpenyben. Nem volt egy olyan pontja sem a történetnek, ami egy kicsit is újdonságnak hatott volna. Mintha direkt összegyűjtötted volna a műfaj legjellegzetesebb sablonjait egy történetbe. Illetve egyetértek a hármassal, a kocsmáros fia elég furcsán döntött. Nem úgy tűnik, hogy rászorulna arra, hogy lopjon, ha mégis így dönt, azt meg kéne indokolnod valamivel. Például unta az unalmas, kényelmes életét, és a veszélyt és izgalmat keresve csapott fel tolvajnak. Vagy hatalmas adósságba keveredett, amit nem akart bevallani a szüleinek, és így akar törleszteni. Mindenesetre a karaktereid döntéseinek mindig legyen valami indoka, célja, ne csak azért legyen tolvaj, mert te így képzelted el.

Nem azt mondtam, hogy pont ezeket írja bele, hanem csak két példát írtam, ami hirtelen eszembe jutott, mint lehetséges karaktermotiváció. Nyilván ami az embernek először eszébe jut az klisé. :D Én nem vagyok író, sosem írtam történeteket, nem az én dolgom, hogy eredeti ötleteket találjak ki, főleg nem más regényéhez. És nem azt kritizáltam, hogy vannak benne sablonok, hanem azt, hogy ezeket semmivel sem tette egyedivé. A nimfás részre írtam, hogy tetszett, pedig ott sem eredeti különösebben az alapötlet, de pont így, ilyen formában ezt a a jelenetet sehol sem olvastam. Le tudott kötni a történet, érdekelt, hogy mi lesz a nimfák és a főszereplő találkozásának a következménye, mi lesz a kisgyerekkel, stb. A következő fejezettel viszont az a bajom, hogy végig az az érzésem volt, hogy ezt a történetet már olvastam, nem is egyszer. Nem volt benne semmi egyedi vonás, ami fenntartotta volna az érdeklődésemet, szinte sejtettem, hogy mi fog a következő pillanatban történni.

A sablonok önmagukban szerintem nem rosszak, ha jól használják őket, főleg ha szórakoztató irodalomról van szó. Hiszen egy ilyen műtől nem azt várom elsősorban, hogy valami nagyon egyedit olvassak, hanem jól akarok szórakozni. Viszont ha már annyira klisés a történet, hogy előre tudom, hogy mi fog történni, akkor nem fogok jól szórakozni. Rengeteg olyan történetet olvastam már, aminek ha végiggondolom a történetét, akkor gyakorlatilag műfaji klisék sorozata. Mégis érdekfeszítő az egész, mert az író jól rakja össze ezeket a történet elemeket, vagy mondjuk jó a humora, vagy szerethető, érdekes karaktereket tud írni, akikért lehet izgulni. Például nagyon szeretem Michael J. Sullivan könyveit, pedig ő rengeteg tipikus fantasy sablont használ, viszont ezeket jól illeszti össze, együtt tudok érezni a karaktereivel, és szeretem a humorát. Ebben a történet részben viszont semmi ehhez hasonló pluszt nem éreztem. Remélem így már érthetőbb, mire gondoltam.