Főleg olyanok válaszát várnám, akik olvasták Bojti Anna három interaktív könyve közül legalább az egyiket (Lidércerdő mélyén, Éjszaka az állatkertben, Csend apó kertje)! Elkezdtem írni egy könyvet az előbbiek ötlete alapján. Mit gondoltok milyen?

Ugye, ez egy olyan könyv, amiben te döntöd el, mit csinálsz, ezért a bekezdések számozva, nem feltétlenül a történet sorrendjében vannak. Hozzáteszem, ahhoz, hogy jól működjön a dolog és érthető legyen a sztori, muszáj volt belerakni sok helyleírást, már-már fölöslegesnek gondolható részeket.

Szóval, jöjjön pár részlet: (Még gyorsan előtte leírom az alapsztorit: Akkora a hó, hogy nem jár a busz, gyalog mész suliba. Az épület üres, végül összefutsz egy pár manóval. A közeli parkba leszel küldve, hogy keresd meg a macskádat, aki eltévedt, ám a park ezen a különleges napon (téli napforduló) úgy néz ki mintha elvarázsolták volna... Pompás Vadhüllő? Tarajos Aranykígyó? Néma rét, ahol rémisztő csönd ül mindent? Ez csak pár a sok furcsaságból... Na de hol van Karamell a macskád? Stb.)

1. A tó nyugati partján, a leheletnyi hóval borított masszív jégtenger előtt állsz. A nap sugara meg-megcsillan a még be nem fagyott messzebbi része-ken, előtted viszont már biztonságosan vastag jégréteg borít mindent úgy, hogy akár sétálgathatnál is rajta. A partot vakítóan fehér hó borítja, ami kelet felé haladva kezd egyre sárosabbá, latyakosabbá válni.

2. Nemsokára a domb kevésbé belátható oldalán egy faajtót veszel észre. Óvatosan odatapasztod a füle-det és figyelsz. Tudod, hogy nem illik hallgatózni, de ebben az esetben úgy gondolod, jobb megbizonyo-sodni arról, hogy mi vár odabent. Így hát feszülten várakozol. Tányérok csörgése, hangos beszéd, vala-mint a kiáramló pecsenyeillat alapján úgy döntesz, annyira nem lehet rossz a domb belsejében. Óvato-san lenyomod a kilincset és belépsz.

Körülötted hatalmas tömeg kígyózik, mintha min-denki várna valamire. A hangzavart a sziklateremben hangosan szóló zene teszi még erőteljesebbé.

3. - Nem kérsz esetleg valamit enni?

Megpördülsz, és rájössz, hogy a büfés szólt hozzád. Az illető éppen lehajolva kutat valamit, ezért nem látod az arcát, csak ennyit hallasz:

- Nincs, nincs, és nincs!

- Mi nincs? – kérdezed segítőkészen.

A pultos bánatos arckifejezéssel egyenesedik fel, te pedig meglepődve tapasztalod, hogy egy furcsa, lila madárhoz van szerencséd.

- Nem találom a csendes olajat, a titkos összetevőt az ételemhez! Upsz… már megint! Mindig ez van!

- Hogy elárulod a titkos alapanyagot?

Szavazásban illetve válaszokban értékelhetitek!