Kíváncsi lennék, mennyire érdekelne egy ilyen kezdetű regény? Nem vámpíros, vérfarkasos vagy varázslós.

A fekete macska erőltetett. A néha és a néhol mit keres egymás mellett. Két alak, két lány elég hülyén hangzik.

Kissé giccses. Még lehetne rajta szépíteni. Tapló vagyok és akadékos, bocs ha megsértettelek.

"A derült eget fénylő csillagok borították, s néhol kósza felhők szálltak, amik néha sötét fátylukba bújtatták a Hold ezüst arcát. " - ez nagyon fogalmazásos.

Mer azaz ebben a percben megcsikordult a kapu is erőltetett...

Van benne fantázia, de kicsit természetesebbre kéne venni a stílust, ezen még érződik az erőlködés.

Ha majd eljutsz oda, hogy ennek jórészét kihúzod, és az egészet két bővített mondatba tudod tömöríteni, akkor megmutathatod kiadónak.

Sablonkezdés, "hideg, sötét éjszaka volt" kezdőmondat, időjárás, fogalamzási zavar, erőltetett bemutatás. Kezdőhibák, első mű?

Nem a Te (ha már engem, olvasót nagybetűztél, engedd meg, hogy én Téged, mint Szerzőt nagybetűzzelek) hibád, ehhez gyakorlás, írástechnikai anyagok ismerete szükséges.

"A történet, amit most elmesélek Neked, egy hideg, novemberi estén kezdődött el."

Ez a "hideg, sötét éjszaka volt" kezdés. Van is erre egy angol verseny, ki tud ebben a sablonos kezdetről minél hosszabb, idiótább mondatokat alkotni. Nagy írók buktak már el ezen, nem lebecsülni! Lényegében az a gond, hogy minden mű így kezdődik, ettől pedig semmilyen eredeti felütést nem kap a mű. Miért is olvassam tovább, miben tudna újat mutatni, mint a másik negyvenhárom, amit ma láttam, és ugyanezzel a mondattal vezeti be magát?

"A derült eget fénylő csillagok borították, s néhol kósza felhők szálltak, amik néha sötét fátylukba bújtatták a Hold ezüst arcát."

Ez az "időjárás". Szintén elterjedt kezdés, mikor a szerző nem tudja, mivel indíthatna, tehát beszél egy semleges témáról, az időjárásról. Ha egy kedves ismeretlennel találkozol, bizonyára is is unalmasnak találnád őt, ha az időjárásról kezdene beszélni - ugyanez van itt is.

"Az utcai lámpák fénye meg-megimbolygott, mintha a tél közeledtével nemcsak a természet, hanem ők is pihenni vágynának."

Itt azonnal váltottál egy utcaképbe, ami szintén sablonmegoldás. Próbáld úgy leírni a tájat, ha már leírod, hogy hanyagold ezeket a hirtelen "kameramozgásokat".

"A közeli kápolna tornya sötét árnyként tört a magasba."

Ez csak simán fogalmazási zavaros.

"Az utca kihalt volt, leszámítva egy fekete macskát, aki jólesően nyújtózkodott el a járdán."

Ez szórendi problémából adódóan fogalmazási zavaros. Az utca kihalt volt. Pont. Ez egy állítás, amit azonnal meg is törsz: ja, nem, volt ott egy fekete macska! Ne írj ilyeneket, hitelrontás! Önmagadat mint narrátort hozod vele kínos helyzetbe, hiszen egy ilyen után az olvasó extrapolál: ja, hogy még mondaton belül sem tudja, mit beszél? Mit várhatok a történet szintjén? Hat fejezeten keresztül keresnek valamit, amiről kiderül, hogy végig a zsebükben volt?

"Ebben a pillanatban megcsikordult egy kapuajtó, amin keresztül két alak lépett ki, két lány."

Egyrészről jobb lenne kettősponttal, msárészről ez redundancia. Két lány lépett ki. Az "ebben a pillanatban" meg kiszólás, hiszen eddig nem beszéltél semmilyen pillanatról, minden, amit leírtál, huzamosabb ideig tart, vagy általános.

"A közelben álló utcai lámpa megvilágította őket: az egyik lány magasabb volt a másiknál, nagy barna szeme és apró tincsekbe fonott fekete haja, míg a másik lánynak vállig érő barna haja és mandulavágású, ragyogó zöld szemei voltak."

Lány-lány-lány-lány... szóismétlés, súlyosan. A legtöbb alany felesleges. A lámpa megvilágítása a magassághoz nem kell, az már a kapun kilépő két alaknál is látszik, tehát ha bemutatási logika szerint nézzük, ott kéne leírnod. Azonban én azt mondom, hagyd a leírást. Ez tipikusan az a forma, amikor a szerző csak túl akar esni az egészen, gyorsan, az elején, hogy mehessen a történet, a "sztori". Ez az elmesélés. Itt ne mondd, mutasd! Vagyis ágyazd történetbe a küldő leírásukat. Az amúgy sem kardinális kérdés, hogy rögtön az elején ilyen részletességig kiderüljön, el lehet nyújtani későbbre is.

"A két lány éppen beszélgetett valamiről."

"Beszélgettek." - Már ha ki akarsz írni egy mondatot, ami ezt az információt tartalmazza. A szóismétlést is elkerülöd, illetve a narrátori hitelrontást is, ti. egy "felső nézőpontú" (mindent látó, bár itt korlátozott) narrátor nem mondhatja, hogy "valamiről", azt neki pontosan tudnia KELL. Ellenkező esetben pl. a táncoló lámpafényekről és a fekete macskáról sem lehetne tudomása.

Összességében fenntartom, hogy ez első mű. A kezdés tipikus sablon, ez nem gond, kinövöd. Az egész jelenetet ki kéne dobni és átírni, hogy elkerüld a tucatírás mocsarát: nem kezdünk időjárással, hacsak nincs történeti szerepe (a belső hanguat kivetítése: V. László - Arany); hagyd a "hideg, sötét éjszaka volt" kezdőmondatot, az olvasó érezze, mennyire hideg, sötét az az éjszaka (legalább pár jelzőt dobj rá); ne tájleírás-szereplőleírás-sztori vonalon építkezz, hanem a leírásokat csúsztasd egymásba, sződd át a történeti elemekkel (pl. a két lány beszélget, közben az imbolygó lámpafények - ide jöhet ez a mondat! - megcsillannak a hajukon - hajszín-leírás, elhaladnak a "komor árnyként magasodó" kápolna-orom mellett, összehúzzák magukon a kabátot - hideg van!, sőt, még a kabátjukat is leírhatod, illetve azonnal jellemzed őket: ha az egyiknek egyszerűbb, akkor talán szegényebb? ha az egyik vékony kabátban jár, talán nem fázik?; stb.).

Már ha elfogadod a tanácsomat. Kéretlenül is adok, megfogadni nem kötelező.

Szinte minden könyv ilyesmi képp kezdődik. Én azt szeretem amin rögtön a cselekményre térnek, esetleg 3 sor leírás.

Szerintem azokat a tárgyakat részletezd,akikbe "belefut az esemény". a kápolna csak háttér.