Csak en vettem eszre?

Nos...olvasni valahogy más mint egy könyvet írni.

Szerintem ez azért van mert általában egy író jobban pontosabban el tudja képzelni a sztorit, mivel ő találta ki. Az olvasó, pedig annyira nem tudja beleképzelni magát az adott helyzetbe, mivel ő nem úgy látja a sorokat, mint az író.

Az egyszerűbb magyarázat pedig az, hogy mindenki(tinik) jobban szeretik olvasni a saját sztorijukat, de mivel még nincs nekik ezért meg kell írni.

Lehet, hogy hülyén hangzik, mert nem tudtam jól elmagyarázni, de kb. így van.

No igen, az első válaszoló hozzászólásában benne van, hogy attól még, mert valaki ír, nem feltétlenül olvas... Mindezt félretéve más a minta. Pl. ebben az altémában természetes, hogy rengeteg írópalántát látsz, akik érdeklődnek, szeretnék feltenni a műveiket, írnak, valószínűleg olvasnak is, de ez közel sem reprezentatív minta. Nézd meg, egy-egy kérdésre hány válasz érkezik! És most nézd meg pl. a Szerelem témakört, vagy a Szórakozás többi altémáját. Oda is nagyrészt tinik írnak kérdést-választ, de sokkal többen vannak, mint ez a réteg.

Mindazonáltal igen jelentős azoknak a száma, akik írnak. Ez is az önkifejezés egyik formája, ami minden tinédzserre jellemző. Jobb, mintha a falat fújnád tele tagekkel, de a "lényege" ugyanaz: szeretnéd megmutatni, mit tudsz, miben vagy tehetséges. Hogy felgigyeljenek rád.

A könyvírás ma már nem elérhetetlen, van számítógép, a Word alap, javítja még a helyesírást is, közoktatásunknak hála olvasni is tudnak (hagyjuk a funkcionális analfabétizmust egy időre), tehát a közönség is adott. Mivel ezek jobbára a barátok, ismerősök (hasonló érdeklődés!) közül kerülnek ki, értelem szerint olvassák a műveket, bíztatnak, sőt, maguk is megpróbálkoznak hasonló történetek monitorra vetésével. A tinédzserkori írói ambíciók majdnem minden visszahúzódó, a könyvek iránt egy picit is érdeklődő emberben kialakul. Ma egyes divatos szubkultúrák, pl. a goth, az emo ezt az életérzést támogatják, tehát erősítik az irodalmi vágyakat. Illetve a neten széltében terjednek az amatőr honlapok, ahol boldog-boldogtalan megpróbálhatja magát, és nem kell sok idő hozzá, hogy ráleljen a maga terepére. Van, ahol erős a mezőny, van, ahol nem az. Ha látod magad előtt a példát, te is jobban kedvet kapsz.

Az "ilyet én is tudok"-elvhez hozzátartozik a könyvpiac is. Egyre több a szemét ponyva - már bocsánat, de a legtöbb divatkönyv ide tartozik - amit olvasva óhatatlanul is felötlik az ember fiában/lányában (általában lányok írnak), hogy ilyet ő is tudna, nosza, írjuk meg, adják ki, legyünk milliomásak, neki is álomból jött az ötlet, neki sem voltak kapcsolatai, miért az én sztorim lenne más? Azért a világ nem ennyire egyszerű, de ha a késztetés megvan, ki gátolna abban, hogy tollat ragadj?

Az érem újabb, immáron harmadik oldala (a végén tetraéder lesz belőle) a fanfictionök. Egy-egy divatos, ismert, felkapott, sokak által olvasott történethez egyre több továbbírás, illetve ezekkel foglalkozó oldal épül a neten. Ez viszonylag új jelenség, noha az epigonok már a görögöknél is ismertek voltak, de ez kissé más. Itt nem egyszerű másolásról van szó, nem. A stílus pont hogy változik! A karakterek, helyszínek, jellemző motívumok megmaradnak. Új helyzetek egy kész szereplőgárdával. Nagy könnyebbség, hogy nem kell oldalakon keresztül bemutatnod mindenkit, hiszen előtted már megtették. Te csak új helyzetbe hozod a régi ismerősöket. Új párok, új konfliktusok, új jelentések - izgalmas terep. Ezt a vonalat főleg a lányok képviselik (a "hű olvasók", ugyebár... minden korban a női olvasókra építettek a kiadók).

Tehát lényegében az írás: önkifejezés, "ilyet én is tudok"-elv, terjedő net. Olvasni meg olvas az, aki nem ír. Belőlük van a kevesebb. :)

(Persze ugyanaz a réteg olvas nagy mennyiségben, aki ír is. Jobbára.)

Nem tudom, hogy miről beszél itt az első kettő. Aki nem olvas, az elég ritkán szokott írni. Azért írnak sokan,és olvasnak kevesen, mert más a mérce.

Ha 10 emberből csak egy szokott olvasni, az kevés. Ha 10 emberből egy ír, az sok. Így a képlet: egy osztályban (30 fő) 3 gyerek olvas (ez kevés) és minden ilyen osztályban 1-2 ember ír (legalábbis próbálkozik) ez pedig sok. Lehet, hogy én vagyok valami gyengeelméjű, de szerintem ez logikus és egyszerű válasz.

A mi osztályunkban szinte az összes lány elkezdett gimiben egy regényt, míg kb ketten voltunk akik rendszeresen olvastak. A mellettem ülő lány azért írt, mert én is írtam, nehogy már ő ne. Egy másik lány a gondolatait vetette papírra, meggyőződése volt, hogy egyedi és utánozhatatlan, amit alkot. Egy harmadik lány folyamatosan mesélt mindenkinek, ontotta magából a történeteket, ezeket kezdte el leírni. Egy negyedik odavolt a Gyűrűk uráért, és látott egy klipet, ami elindította a fantáziáját. Az ötödik olvasott egy love story-t, és azt koppintotta.

A Nyugaton a helyzet változatlan-ban írja Remarque, hogy minden kamasz fiókjában ott lapul egy befejezetlen dráma.

A képlet a következő: nincs képlet.