Szerintetek ez a könyvbevezetés jó? Saját,12/f

Kösz! Amúgy ez csak ilyen naplóbejegyzés szerű, hogy tudjuk, kiről van szó, de nem erről szól igazán a történet. Persze a vidéki gyerek tulajdonságnak majd hasznát veszi, a világűrbe azért megy, mert asztronauta, (ezt majd beleírom), és igen, tudom hogy a mágnesvonat 600-zal megy, de itt magyarországon kb 120 a max xD ja, az első fejezet, hogy nagyjából értsétek. Egy misztikus, új univerzumba kerül Peter, mert elkeveredett a világűrben, de ez csak később derül ki, mert elveszti az eszméletét, és nem emlékszik semmire, de kezd neki visszajönni egyre jobban az infó, tudja, h a Földön él(t), ami a tejút rendszerben van... szóval a bevezető csak az ő szemszöge, egy naplóbejegyzés (amit később megtalál a zsebében, és így kezd derengeni az élete).

A földre zuhantam. A hely rideg kőaljzata miatt egész testem átjárta a hideg. Nem láttam semmit. A szemem még nem szokott hozzá a sötéthez. Nem tudtam, ki vagyok, hogy hol vagyok, és hogy honnan jöttem. Hirtelen valami kaparászás szerű hangra lettem figyelmes a sötétben…

Eluralkodott rajtam a félelem és pánikba estem. Ez a valami egyre közelebb ért. Közel hajtotta hozzám a fejét. Éreztem a hűvös, párás leheletet. Kezdtem megszokni a sötétséget. Már láttam, hogy valamiféle teremben lehetek. Annyit láttam, hogy ez a lény 2-3 fejjel magasabb, mint én. Eddig nem mutatott ellenséges reakciót, úgyhogy kicsit megnyugodtam, de a szívem még mindig nagyon gyorsan vert. Megszólalt:

- Ki vagy te, és honnan kerültél ide?- kérdezte.

-N-N-nem tudom…- válaszoltam. –Nem emlékszem semmire.

-A nevem Leoxon. Üdvözöllek a Deluxe univerzumban!

-Deluxe univerzum? -visszhangoztam. –De… az univerzum a világmindenség, nem igaz?

A lény felkacagott. Hangos, öblös nevetése betöltötte a termet, amin először pillantottam körbe itt tartózkodásom óta. Még mindig homályosan láttam, de annyit már kivettem, hogy a „terem”, ahol vagyunk, valójában egy barlang. Kezdtem visszaemlékezni, és már tudtam: a Földről jöttem. De a nevemre még mindig nem emlékeztem...

-Még hogy az univerzum a világmindenség!– mondta még mindig kacagva. –Az univerzum nem a világmindenség. Sőt! Az univerzum egy porszem a világmindenséghez képest- mondta már kissé komolyabban, de a szemében még mindig ott bujkált az a megvető pajkosság az előbbi megjegyzésem miatt.

-Arra emlékszem, hogy a Földről jöttem… hallottál már róla esetleg?

-A Föld… hmm, hmm… nem. Sajnálom, de nem rémlik.

-A Tejút rendszerben van! A naptól számítva a 3. bolygó! –válaszoltam, amint emlékezetem kezdett visszatérni. De még mindig nem tudom, ki vagyok, és hogy miként kerültem ide…

Kösz! Amúgy ez csak ilyen naplóbejegyzés szerű, hogy tudjuk, kiről van szó, de nem erről szól igazán a történet. Persze a vidéki gyerek tulajdonságnak majd hasznát veszi, a világűrbe azért megy, mert asztronauta, (ezt majd beleírom), és igen, tudom hogy a mágnesvonat 600-zal megy, de itt magyarországon kb 120 a max xD ja, az első fejezet, hogy nagyjából értsétek. Egy misztikus, új univerzumba kerül Peter, mert elkeveredett a világűrben, de ez csak később derül ki, mert elveszti az eszméletét, és nem emlékszik semmire, de kezd neki visszajönni egyre jobban az infó, tudja, h a Földön él(t), ami a tejút rendszerben van... szóval a bevezető csak az ő szemszöge, egy naplóbejegyzés (amit később megtalál a zsebében, és így kezd derengeni az élete).

A földre zuhantam. A hely rideg kőaljzata miatt egész testem átjárta a hideg. Nem láttam semmit. A szemem még nem szokott hozzá a sötéthez. Nem tudtam, ki vagyok, hogy hol vagyok, és hogy honnan jöttem. Hirtelen valami kaparászás szerű hangra lettem figyelmes a sötétben…

Eluralkodott rajtam a félelem és pánikba estem. Ez a valami egyre közelebb ért. Közel hajtotta hozzám a fejét. Éreztem a hűvös, párás l