Ti melyiket szeretitek jobban egy könyvben?

Szerintem valaki ezt, valaki azt. Nekem is változó. Van, h szeretem az E/1-es elbeszélést, máskor azt szeretem, ha E/3-as elbeszélés van.

Konkrét példák: Kurt Vonnegut: A mesterlövész, Stieg Larsson: Millenium trilógia (ezeket nagyon szeretem :) elbeszélés szempontjából is), de az Alkonyat elbeszélését is szeretem :) Am, miért, könyvet akarsz írni? ;)

E/1-ben jobban lehet azonosulni, jól lehet belső érzéseket leírni, sokkal közelebbinek érzed, és CSAK azt tudod, amit maga a karakter. Viszont ez lehet hátulütő is, ha több szálon fut a történet könnyebb váltogatni ha E/3-ban van. Persze úgy is lehet váltogatni, ha egyszer egyik mesél aztán a másik, de akkor is kiránt kicsit a karakter fejéből hogy a másikba rakjon bele, ami elveszi azt az érzést hogy te vagy ő.

Mindkettőnek megvan a maga varázsa, én szeretem mind a kettőt, kicsit más a hangulata, de talán az azonosulás miatt az E/1-et jobban szeretem. Persze mások fejébe se rossz belenézni, erre is nagyon jó ötletek vannak, hogyan lehet a 2 szálat megoldani egy E/1-ből. :)

Hát attól függ, mi a történet.

Ha egy szemszögből elég az írás, akkor a legjobb az, ha E/1-ben van. Én így sokkal könnyebben azonosulok a szereplővel, szinte olyan , mintha a legjobb barátom lenne.

Viszont ha az eseményt több szemszögből mutatják be és sok szálon futnak az események, akkor az E/1 csak megkavar, sokkal jobb külső szemszögből írni/olvasni.

Ha olvasom, akkor nekem teljesen mindegy. Az E/1 talán egy kicsit személyesebb, nem vagyok annyira külső szemlélő, mintha E/3-ban olvasnám. Mostanában egyébként a fiatalságnak szóló könyvekben egyre gyakoribb az E/1, talán pont ezért, hogy könnyebb legyen azonosulni a könyvbéli karakterrel.

Ha írás szempontjából nézzük, stílus kérdése. Van, aki szereti hosszan fejtegetni egy-egy karakter érzéseit, gondolatait, pontosan leír minden apró részletet, amit külső szemlélőként nem láthatnánk. Ez E/1-ben hitelesebb, közelebb hozza az adott érzést. Ugyanakkor egyetlen egy olyan karaktered van, akiről minden ilyet leírhatsz, de az ő szemszögébe vagy "beleragadva", és ez néha erősen korlátoz (nem írhatod ugye például, hogy "pamparampam ezt és azt csináltam, közben a hátam mögött ikszipszlion felemelte a vasrudat, hogy lesújtson rám, érezte, hogy eljött az ő ideje").