Mennyire gáz ha egy magyar író angol, vagy más külföldi neveket használ?

Semennyire. Aki bestsellert akar írni, gyakran angol álnevet használ, egyrészt mert a magyarok jobban megveszik a könyvet azt hivén, hogy amcsi, másrészt ha külföldön is kiadják, könnyebben megjegyzik az angol nevet (a magyart sokszor ki se tudják ejteni)

Rejtő Jenő P.Howard néven lett világhírű, Lőrinc László pedig Leslie L. Lawrence néven.

Persze aki valódi irodalmat ír, az a saját nevét szokta használni.

Semennyire. A történettől függ, hogy milyen név felel meg.

Én inkább azt tartom szomorúnak, hogy a magyar szerzői név alatt kiadott könyvek nagy részének nem magyarok a szereplői, a történet sem itt játszódik (efölött még szemet hunynék).

Ha arra gondolsz hogy a szereplőknek külföldi neveket adsz nem probléma, csak a zugírók ezt kényszeresen teszik "menőzésből" sokszor a legsablonosabb idegen neveket ragadva meg a lista tetejéről anélkül hogy fogalmuk lenne azok történetéről vagy jelentéséről. Magyarban is ha mondasz egy nevet, ezernyi asszociáció kapcsolódik hozzá. Mondd hogy mi ugrik be amikor ezeket hallod: Lajos, István, Tihamér, Bogdán, Katalin, Ramóna, Erzsébet, Boglárka, Sanyi, Sanya, Józsi, Jóska, Kovács, Kolompár, Tiszavölgyi, Kis, Nemes.

Amikor egy szereplőnek nevet adsz ezeket az asszociációkat ragasztod hozzá. Egy főszereplőnek nem lehet akármilyen neve. Ha ikonikus hőst akarsz teremteni, akkor a névnek is ütnie kell, olyan névnek kell lennie ami eltéveszthetetlenül az övé. Például Kojak neve csattanásszerű, Columboé lassú és hosszú, a Kolombusz vagy Kolumbia szavakra emlékeztet, Thomas Magnum egy barátságosan hangzó név (Tamás) és egy fegyvermárka keresztezése és így tovább. De mondjuk egy kishivatalnoknak szürke, átlagos név kell, egy gazdag fickónak egy ismert elit család neve vagy egy gazdag tájegységé és így tovább. Gondold el mennyit elmond egy olvasónak egy olyan név ami mondjuk egy létező családdal vagy ággal kapcsol össze valakit.

Tehát mégegyszer, nem gáz, de csak akkor ha az író tisztában van az adott nyelv közegével és kultúrájával.

Szerintem nem rossz. Van benne egy kis német és középkori érzés (germán királyok és szentek neve volt). Viszont létező (nem obskurus) név angol nyelvterületen is.

Magyarnak nyilván az a Konrád ugrik be róla akit Botond fejbe vágott.