Szerintetek melyik a legjobb? Battle Royale vs. Éhezők viadala vs. Legyek ura.

A Legyek urát még nem olvastam, tehát erről nem tudok nyilatkozni.

A Battle Royale-t még évekkel ezelőtt elolvastam, szerintem eszméletlen jó, nagyon durva. Az éhezők viadalát most olvasom, az első részt befejeztem, a másodiknak kb. a felénél járok, de nem vagyok elszédülve tőle. Maga a harc nagyon furcsa, inkább csak úgy meghalnak az emberek, miközben a főszereplők simán kempingeznek. A szerelmi szálakat is kissé túl hangsúlyosnak tartom. Akik eddig meghaltak számomra mind olyanok voltak, hogy igazán meg sem hatott a dolog, mert annyira nem érdekelt a sorsuk. A legtöbb karakter iszonyatosan közömbös számomra, olyan nagyon nagy kedvencem nincs is, pedig szinte minden történetben van valaki, akinek nagyon érdekel a sorsa.

A legyek urát nem olvastam, de tervezem.

A Battle Royale-t és az Éhezők viadalát pedig szerintem össze sem lehet hasonlítani. Az előbbi felnőtteknek szól, az utóbbi ifjúsági. Az előbbi durvább, részletesebb, már ami a harcot illeti, az utóbbinak pedig nagyobb az egész világa, többről is van szó, kiterjed az egész. Egyetlen közös jellemzőjük az az alaptéma.

A Battle Royale nagy előnye, hogy több szemszögből állítja be az eseményeket, így tényleg át tudunk mindent érezni. És itt ez is volt a cél. Az Éhezők viadalában pedig kötetenként egyre nagyobb lesz a tét, itt tényleg "szétrúgják a rendszer" (Kawada után szabadon), a szerelmi szál is dominánsabb, de mit is várunk egy ifjúsági regénytől? (Amúgy SPOILER ezért is téptem a hajam, miután elolvastam a BR-t, mert Shuuya és Norika konkrétan nem jöttek össze, csak tippelhetünk a jelenetekből meg a gondolatmeneteikből... aztán meg higgy, amit akarsz, pff... ha már mindenfelől célozgatás volt hétszáz oldalon keresztül, olyan nehezére esett volna az írónak pl. egy icipici csókot beleírni? SPOILER VÉGE)Ami a BR gyengesége, az az Éhezők viadala erőssége, és fordítva.

Van olyan barátnőm, aki olvasta a BR-t, és nem hajlandó nekikezdeni az Éhezők viadalának, mert hogy az koppintás. Szerintem nem szabad így nekiállni. Két merőben más történetről van szó. Amúgy vegyük csak a vámpíros könyveket (vagy a mai YA fantasy-kat úgy amblokk), a fele egy kaptafára épül (jóképű idegen, aki valamilyen természetfeletti lény, aztán dúl-fúl a láv), de belőlük olyan sok van, hogy szinte fel sem tűnik az embernek. Erre itt van ez a remek alapötlet, amire két történetet írtak, és csak azért ne olvassuk el, mert az egyik előbb volt, mint a másik? Lehet, hogy egy-két év múlva már ez lesz az egyik legfelkapottabb téma, hogy tinédzserek öldöklik egymást, és akkor egyikbe sem kezdünk bele, mert hogy ezt már megírták már? Szerintem minden könyv tud újat mutatni, akármilyen rossz is legyen, nem kellene koppintásnak nevezni semelyiket sem.

Oké, ez kicsit hosszú lett. =) A lényeg, hogy szerintem nem lehet a kettőt összehasonlítani, mert teljesen más szemszögből írja le a dolgokat. És mellesleg mind a két történet a kedvencem, és mindkettőt meg szoktam védeni, ha valamelyik ismerősöm szidja.

Kb. 12 évesen olvastam a Legyek urát, mert kötelező volt. Arra emlékszem, hogy nagyon nem tetszett, egyszerűen gyűlöltem azt a könyvet. Persze most már jobban látom, hogy mi a mondanivalója, de azt hiszem, sose lesz a kedvenc könyvem. A Battle Royale-t nem olvastam, Az éhezők viadalának most olvasom a második részét. Azért kezdtem el olvasni, mert mindenki arról áradozott, hogy milyen jó könyv, de én nem voltam elájulva tőle. Tetszett, de szerintem a szerelmi szál sikerült a legjobban, a harc része valahogy nem ragadott magával. Viszont az írónőnek sikerült elérnie, hogy kíváncsi legyek a folytatásra. :)

Tehát Az éhezők viadalát mondanám a kettő közül jobbnak, de valószínű, hogy a Legyek urát csak a gyerekkori sérelmek miatt nem kedvelem annyira. :)