Valamikor réges-régen olvastam egy regényt (ami talán csak egy elbeszélés volt), aminek elfelejtettem a címét, és megint elszeretném olvasni. Mi a címe?

Volt egyszer egy csinos ifjú lány, akinek volt három kérője: egy Sándor, egy Károly és egy költő.

A lány eleinte a költőhöz vonzódott, mert az szép verseket írt neki, amiben az ő neve is szerepel, de később rájött arra, hogy a költő éppen azokat a verseket egy özvegyasszonynak is elküldi, csak akkor az özvegyasszony nevét említi a versekben.

Ezért úgy dönt, hogy Károlyhoz megy hozzá feleségül, akinek nagyon megkedvelte a kishúgát.

Az özvegyasszonynak is elege lesz a költőből, és Sándorhoz megy hozzá, aki egy eléggé fejre esett legény.