Aki regényt ír/írt az hogy építette fel a szerkezetét?

Szerintem a regény, vagy a műalkotás olyan, mint egy emberi szervezet.

Van a csontváz: a főszál, ami összetartja a történetet, és nem engedi szétesni.

Van az agy: a fő konfliktus, aminek fényében történik minden.

Van a szív: a mozgatórugó, ami a történet végéig viszi előre a cselekményeket, egy percre sem állhat le semmi.

Van a véráram, kötőszövetek, érrendszer: az utalások (pl egy ominózus pohár megjelenik az első és a tizenhatodik fejezetben; később, vmi történés hatására rájövünk, hogy miért történt ez meg az...)

Vannak a különböző szervek: karakterek, helyszínek, mellékes történetek, kis anekdoták, testületek, népek, esetleg fontos gondolatok a regényben, amelyeknek megvan a maguk funkciója, és mindegyik nélkülözhetetlen.

LELKET pedig csak úgy önthetsz bele, ha rengeteget olvasol, és nem locsolod meg vmi amerikai giccsel. És jól kell ismerned az embereket, mert az olvasó, ha olvassa megtalálhatja saját magát a könyvben, és ettől jó egy könyv, mert tükröt, pontos tükröt állítasz mások szeme elé. És az emberek szeretik az igazat olvasni magukról egy érdekes történetben, mert az olyan, mintha örök életet kaptak volna, mert a könyv nem hal meg az emberrel.

E nélkül a lélek nélkül csak egy halott 'testet' kapsz.

Én, amikor jön az ihlet, akkor először a csontvázat írom meg, egy kezdőponttól elvezetem a történetet egy végpontig. És ahogy írom a regényt, életre kel, sőt, saját magát írja, mert millió ötlet eszedbe jut, és nem bírsz szabadulni a vágytól, hogy egy szuper gondolatodat be ne illeszd a regénybe. Ha igazán szereted a regényedet, akkor hagyod, hogy hassanak rá a gondolatok, és képes vagy, és még változtatsz is a cselekményen, máshová helyezed a mérföldköveket.

Jaj, elszaladt ez a lélek-dolog :-D

A szerkezetéről még annyit, hogy a testnek is megvannak az arányai. Miután megvan az eredeti elképzelés, gondold át, hogy hova teszed a fontosabb eseményeket. Pl: az Édes Annában fontos a keretes szerkezet, az első fejezet az utolsóval és a Rituale Romanummal kilép a regény világából. Édes Anna, a főszereplő a hatodik fejezetben jelenik meg, tehát a regény 2/3-ánál.

Mások használnak aranymetszést.

Egy általános mű (irodalmi; kivéve a lírában) egyébként így épül fel:

alaphelyzet (általában itt van a konfliktus)-bonyodalom-kibontakozás-tetőpont-megoldás-lezárás

Remélem segítettem:)

Ja, és kérlek ne gondolj pápaszemüveges irodalomtanárnak, mert 18/L, érettségi előtt