Tudnátok mondani tipikus sablonsztorikat, lerágott csontokat könyvek terén?

Nincs annyi idő. Mostaában gyakran alkalmazott sablon a tinédzser szerelmes történet (átlagos lány, tökéletes fiú, összejönnek), de romantikus történetet belül a konfliktus túl könnyű, külső oldalról történő megoldódása sablon (pl. a "mindig is szerettelek" szövegek), ha nincs konfliktus, ha az egyik karakter túl tökéletes, illetve a "szexi" fantasy elemek bevonása, általában férfi oldalról (vámpír, vérfarkas, démon, angyal, istentudjami).

A szerelmi háromszög így kimondva nem sablon, habár ismert toposz, de simán megtölthető tartalommal. Ez olyan, mintha azt mondanád, minden romantikus történet sablon a Rómeó és Júlia óta (pedig hát az is tiniszerelem).

Egyéb, gyakori klisé a rosszul leplezett pronótörténet (amikor romantikusként adják el, de igazából nem ez a kategóriája); a sci-fi, ami nélkülözi a tudományos elemeket, a fanatsy, ami csak díszlet, a krimi terén, ha a megoldás kívülről jön, vagy az író elhallgat elemeket, amikről a nyomozónak tudomása van (de ő a nézőpontkarakter). Horrorban klisé a félemetes csúnya idegen izé, ami kicsinál mindenkit, de a bébidollban pókmászó főszereplő kiscsaj lenyomja egy zseblámpával. (Ez filmben gyakoribb, de írásban is találkoztam vele.) Van még pár, most felsoroltam egy-két ismertet a szórakoztató irodalomból.

Egyéb, nem műfajfüggő klisék, linkelni akartam, de nem találom. (Boncnokon volt régen.) Lényegében a tökéletes karakter nemlétező problémái; ennek a végletes ellentéte; a nincs konfliktus, de megoldjuk-sztori; a "háhá"-sztori (mikor két oldal után derül ki, hogy az egész történet egy vizespohárról szólt); a napló (annyira érdekes életem volt, mindenkivel meg kell osztanom); az útleírás (hasonló). Még talán volt két kategória, de az én fejem sem káptalan.