Egy főleg női karaktereket mozgató (lentebb vázolt) "lányregény" jelentős romantikus szál nélkül is lehet életképes?

Először is szögezzünk le két dolgot, fiú (na jó fiatal férfi)létemre szeretnék lányregényt írni. Ez már önmagában egy vakmerő vállalkozás, de én nem is tartom lányregénynek, csak ma ha valamiben egynél több fontos női karaktered van, az lányregény.

Másrészt idegzsábát kapok a nők által nőknek írt romantikus klisékkel teletömött és sablonos "nyomilány, szuperhapsi" könyvektől. Ez szerintem öncélú vágybeteljesítés!

Épp ezért gondolkodtam el egy olyan könyv ötletén, amiben a női karakterek (igazából még rájuk mondhatjuk, hogy lányok, hiszen mind a húszas éveikben vannak) nem sablonok, se nem paródiái a valódi nőknek, és a romantikus szál bár jelen van, ahogy a való életben is az ilyen idős nőknél, de nem ez lenne a középpontban.

Tulajdonképpen a főhőseim munkája, -ami nem éppen átlagos lányos meló- körüli bonyodalmak köré lenne felépítve a történet, ami sok szempontból egyfajta "slice of life" regény lenne, csak egy nem annyira földhözragadt :-D világban.

Egy alternatív valóságban játszódna, de nem fantasy, ezt szeretném leszögezni, csak így nem köti a kezem a való világ (földrajz, politika, vallások stb.), tehát nem kell például minden egyes helyszínt végigkutatni, ahol játszódna, hanem csinálok egy saját kis valóságot.

Egyébként nem akarom kiadatni, ha meg is írom, csak hobbiból, mert a férfiak többségének ez túl "csajos", a lányok többségének meg nem elég "csajos", ahhoz, hogy működjön. Nem utolsó sorban eddig csak egy-két novellát írtam, tehát valószínű nem lenne egy mestermű.