Mi a véleményetek erről az írásról? Tehetséges lehet egy kicsit az illető, vagy jó olvasni, egyáltalán ezt?

Az élet megfoghatatlan rejtély számomra. Néha semmit nem érzek jónak benne,és van,hogy néha szinte fáj,annyira csodálatosan helyén van minden.

Vajon ,ahogyan haladunk előre felé az életben,egyre inkább dolgozzuk azt fel ? Vajon tényleg minden ember magányos a szíve mélyén,és tulajdonképpen egész életünkben egyedül vagyunk ? Egyedül születünk,egyedül halunk meg… és ki akar azzal ámítani minket,hogy mélységeket kell megélnünk,ahhoz ,hogy aztán a jót,értékelni és egyáltalán,érzékelni tudjuk? Igaz,hogy a magamfajtát éppen ez a szenvedés élteti.

Káosz van bennem…és néha úgy érzem,hogy az egész életet magamba akarom szívni. Megmagyarázhatatlan ez az egész. A hangulat, ami magával ragad…a melankólia. Iszonyatos érzéssel kerít hatalmába a vágy,helyek,emlékek,és isteni illatok után. Mindent akarok,és egyszerre semmit.

Azt mondják, az életnek nincsen semmi értelme,hiszen úgyis meghalunk. Vajon számít-e ,hogy hogyan töltjük addig az időnket? Számítanak a jó emlékek,a jó barátok,a jó helyek ,mielőtt meghalunk?

Talán azért félünk az egyedülléttől,mert az arra emlékeztet minket,hogy meghalni is egyedül fogunk,és egyedül meghalni azért rettegünk,mert akkor azt hisszük,már örökre egyedül maradunk?

Előre is köszönöm,ha valaki értékeli!